XXXV.12.b / 6. MSZMP VII. Kerületi Bizottsága. 1956.12.06-1957.09.09. "Ellenforradalommal" kapcsolatos anyag
* * ; ( r meg Nagy Imre beszédét, nagyon nyomott volt a hangulat. Visszamenj ve a Pártházba, néhány elvtárssal bent maradtunk éjszakára. \ 29-én 1 és 2 óra között a Budapestiből jelezték, hogy veszélyben vannak a pártházak, megfogják támadni. Kérdeztem, hogy mi az utasítás, mire azt válaszolták, hogy magától érthető, hogy védeni kell. Mire Kovács István jött a telefonhoz és azt mondta, hogy tárgyalni kell velük, de a psukát nem szabad átadni. Erre én azt válaszoltam, hogy ezt könnyű mondani és letettem a kagylót. Ezen a napon jött rejtjeles utasitás a Budapestitől, hogy hol lehet segítséget kérni. • Már 28-án megállapodtunk abban, hogy fel kell fegyverezni a kornimi£ nistókat, de nem volt eldöntve, hogy hova tegyük a fegyvereket és az embereket, mert a rendőrségen felkelők voltak. 29-én ezzel kap# esolatban felkeresett egy százados, aki átment a Kieghez. 29-én £ a Kovács Istvánnal folytatott megbeszélés után azt mondtam az elvtáxsaknak, hogy jobb lesz ha hazamennek. 7 elvtárs maradt bent és ^ 2 takarítónő. Délután 4- órakor a Rendőrségtől átjöttek, hogy adjuk át a fegyvereket, de már nagy tömeg volt az utcán es nem akartuk a fegyvereket fényes nappal kiadni, nem is adtuk. Néhány elvtárs még kitudott menni a kapun, hogy Barinkainé elvtárstól követelték, hogy ő csöngessen be, hogy nyissák ki a kaput. I&l /Barihkai/ lementem és próbáltam velük beszélni, 4—5 percig vitáztunk, közben állandóan géppisztolyóztak, nem tudtunk megegyezni és akkor felszólítottam az elvtársakat, hogy meneküljenek. Jelentettem a Budapes- tinek és a hátsó folyosón en is együtt az elvtar sakkal elhagytuk _ az épületet a szomszéd ház pincéjén keresztül kijöttünk a Dohány ® utcára. Ekkor bementem az Athenaeumba és az ablakon keresztül néz® tem, hogy mi történik. Jelentettem a Budapestinek, hogy megszűnt ott a P.B., elfoglalták az épületet és hogy nincs senkinek semmi baja. Próbáltam ott Sopronitól igazolványt kérni, de nem tudott adni. 6 óra felé mentem haza, megállapodtunk, hogy nem alszunk otthon. Előzőleg beszéltem Csikesznével és a Pártközpontból Házival, qici azt mondotta, hogy ő nem tud semmi támogatást adni. jo-án reggel hazamentünk, akkor jöttek az elvtársak és mondták, hogy a Tanácsot is ellepték a felkelők. Ekkor tudtuk meg, hogy a budapestit lövik. Ekkor szereztünk üres személyi igazolványokat, de nem használtuk fel. Már 3o-án, amikor hallottuk Kádár elvtárs beszédét, kezdtünk gondolkozni, hogy mit csináljunk, egyetlen hely a Nemzeti Bizottság, ahol lehetett még létezni, bár oda sem volt tanácsos bemenni, inkább a Vöröskereszthez. Ott jöttünk össze Radó elvtárssal q Í©BSZÁŰ03 LEV$1,t£q"]
