Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi (1950-ig Kispesti) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1955 (HU BFL XXXV.111.a/3)
1955-02-24
r - ■ n i Jvamnak belső szervezési hibák az üzem életében, melyeket már többször vizs/*! %|áltak, s melyeknek kijavításáért harcolnak, s eredménye meg is mutatkozik a. jelenlegi versenyszakaszban, araikor komoly megtakarításokat értek el az anyagtakarékosság terület én. Ikrde elvtárs véleménye szerint a jelentés jól veti fel a termelény tényezőit, de hiányolja, hogy nem veti fel azt, amiért tulajdonkénnén drágább lett a. termel 5s, hogy 'ennek alapján a tanulságot 1--vonhatta volna a PVE, pedig a politikai hátterének megvizsgálása nélkül minden marad a régiben, .egállá- Pitja, hogy az uj szakasz politikája után igen sok gazdasági vezető elvtárs -kiengedte kezéből a vezetést, sőt ellenállás is mutatkozott részükről egyes kérdésekben, különösen, ami u racionalizálást illeti, s "Z a jelenség kezd mutatkozni jelenleg is. Feltétlenül fontosnak tartja, hogy a gazdasági vezetők előrelátők legyenek, hiszen ennek hiánya volt az oka az uj szakasz politikája utáni helytelen intézkedések sorozata. Csathő elvtársnak a"kemény kéz" | meghatározásával nem vrt egyet 's inkább úgy mondaná, hogy a gaudasági vezetők legyenek körültekintőek, mert a "kemény kéz" politikáját az ellens éggel szemben alkalmazzuk. Bende elvtárs beszél továbbá az anyagtakarókosság jelentőségéről, amelynek lebecsülése még mindig megmutatkozik üz • nőinkben, nem foglalkoznak súlyának megfelelően ezzel a kédessel, s a dolgozók nagy r'szó nem vesz részt ebben a harcban megállapítása szerint azért, mert anyagi!ag nincs ^benne érdekeltté téve. Szükségesnek látja a termelés'és tervteljesités /'■Vdekében a szervezettség további javítását, mert még mindig találkozni olyan jelenséggel az üzemekben, hogy időkiesés áll be anyag, vagy sz..rszánthiány miatt, holott az üzemen belül meg van, csak a rossz szervezés akadályozza, hogy eljusson a dolgozóhoz időben. Súlyos problémákat lát a munkafegyelem területén is, valamint az élenjáró módszerek elterjesztésében, a terme" >si értekezletek színvonalában, a dolgozók javasltainak, kezdeményezéseinek figyelembevételében, melyek a múlt esztendőben is komoly okai voltak annak, hogy drágábban termeltünk, mint azt megelőzőleg. Végül felhívja a figyelő- t a szakmunkásképzés fontosságára, valamint a továbbképzés biztosítására, mert a tapasztalat az, hogy egyre kevesebb a jó szakmunkás. Szőcs olvtárs válaszában azt fejtegeti, hogy az V.K.h.-ben a legnagyobb probleraat abban látja, hogy az uj gyártmányok elkészítésében kevés előrehaladás van, s a vállalatnak ezzel a kérdéssel kellene többet foglalkoznia. Arai az éves számokat illeti kerületi viszonylatban, megállapítja, hogy nem teljes mértékben adják helyes tükörképét a termelésnek, de az, hogy u változatlan gyártmányokat is drágábban gyártottuk és hogy az anyagfelhasználásnál is /kilépés volt, mutatja azt, hogy a kerületnek nem rentábilis a termelés . ara ért egyet Jávor elvtárssal az E,!C,í.I. normaóra túllépését illetően som, mert az L.K.A. is a tervezett normaóra-kapacitását lépte túl. Gólya el vtárs: A jel öntést jónak tartom annak ellenére, hogy nem vonja le a tanulságokat, s hogy hiányzik belőle azoknak az objektív nehézségeknek a felvetése, amelyekről az elvtársak a vita során beszéltek, s meg kell ett volna mutatni ezen belül, hogy miképpen indultak meg a vállalatok a fejlődés utján. a kerületben lévő komoly hiányosságok mell -tt azonban meg kell állapítani, hogy vállalataink igen nagy nehézségekkel küzdve indultak az 195'’-es évnek, s az volt a kilátás, hogy nem is fogják teljesíteni az évi tervet, s a dolgozók mégis országos viszonylatban munkáhőstetteket hajtottak végre. A véleményem az, hogy elindultunk azon az utón, amelyről- hosszú idő óta beszélünk, az ütemes termelés megvalósításának utján. Ezen belül kel1 beszélni az anyagfelhasználás és anyagéiszámolás kérdéséről, mert itt van a legnagyobb hiba, tekintve, hogy csak a. negyedévek végén tudják megállapítani az anyagfelhasználást, de emellett nagy problémát okoz a magas k-u solejtgyártás. Látni kell továbbá az.is, hogy az önköltségcsökkentésnek sem csak a politikai tartalma hiányzik, hanem az az előfeltétele is, hogy minden dolgozó tisztában 1 egyen azzal, hogy mit kell tennie a saját munkaterületén az önköltségcsökkentés, termelékenység emelése érdekében. A felvetett "kemény kéz" politikájává" kapcsolatban inkább azt mondanám, hogy határozott vezetésre van szükség, s annak szemelőtt tartása, hogy a fegyelem egyformán vonatkozik mindenkire, a felsőbb vezetőkre is. Le kell vonni továbbá a tanulságot, hogy az elért komoly eredmények mellett sem bízhatjuk cl magunkat, mert nagyon komoly probléma lesz az életszínvonal emelésével, ha az önköltséget nem csökkentjük. Ami a sj
