Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi (1950-ig Kispesti) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.111.a/3)
1950-02-24
- - • I vezeti szempontból, körzetenként és üzemenként megadva a szempontokat,/ melyekkel | döntően foglalkozni kell. / . ■** ' A Központi Vezetőség január 22-i határozatét továbbra is napirenden ke, 11 tartani ás ehhez a titkár elvtársak beszámolójuk keretében, az éberség kérdéséből hinduivá, foglalkozzanak a jobboldali szoc.-dem.-ek és az egyházi reakció aknamiínká,jának kérdésével. Ezen túlmenően foglalkozzanak a titkár elvtársak a Szerveze.ti' Szabályzat 4. pontjával, a tagság jogaira és kötelezettségeire vonatkozóan. Végül a taggyűlés hozzon határozatot. 3. napirendi pont. Jánki Kálmán• Elöljáróban megállapitja, hogy ha megnézzük a Központi Vezetőség határozatát, a bővitett választmányi, titkári és aktiva értekezleteken keresztül, azt mondhatjuk, hogy területünkön az aránylag jól volt levivs. Az aktiva értekezleteken az elvtársak elég nagy $-ban szóltak hozzá, de sajnos nem a kritika szemüvegén ke- i resztül, úgy hogy elvtárseink nem ismerik, vagy talán még nem merik a kritika fegyverét alakalmazni, ami arrt vall, hogy pártépitós szempontjából és a tömegekhez való közelebbjutés szempontjából ennek a kérdésnek különösen nagy jelentőséget kell tulajdonítani. Megtörtént továbbá az is, - amit nagyrészt a Pártbizottság és a maga hibájának is tulajdonit - hogy a titkár elvtársak a Központi Vezetőség határozatának feldolgozásánál nem, vagy leglább is nem eléggé domborították ki az eddigi eredményeket, hanem döntően a hibákról beszéltek, /pl. Férfiruhaipari N.V./. /"-Sőt a hozzászólások során sem beszéltek az eddigi eredményekről. Éppen ezért gondoskodni kell arról, hogy a következő taggyűlésen a titkár elvtársak az eddigi eredmónyekről is beszéljenek a hibák mellett. Ami pedig a pártválasztást illeti, természetes, hogy annak politikai előkészítése a legdöntőbb, amikoris biztosítani kell, hogy a választást demokratikusan vezessük le, amit úgy érhetünk el, ha a politikai felvilágosító munkánk a legrészletesebb, legalaposabb lesz. Hangsúlyozza, hogy az előkészítés nem lehet egy technikai munka, s úgy kell vinni a munkát, hogy az semmi körülmények között se mutassa a kampányszerda éget és a pártdemokrácia kérdése, a kritika, önkritika^ választás után is állandó fegyvere legyen pártszervezeteinknek. A tömegekkel való kapcsolat fontosságáról beszélve kiemeli, hogy ehhez az szükséges, hogy a pártonkivüliek rajtunk keresztül felismerjék magát a Pártot, a kommunistákat, s mint ilyenek vonzókká legyenek. Itt domborodik ki, hogy a választás Pártunknak nem csupán csak belső ügye* mert mivel pártszervezeteink valójában a dolgozó nép harcát viszik, - igy a pártonkivülieket is képviselik, - nem mindegy, hogy hogyan és kit választunk. Ha olyan elvtársakat választunk, akik aktivak, becsülettel viszik a dolgozó nép ügyét, harcát előbbre, akkor minden bizonnyal maga a tagság is aktivabb lesz. Ezzel és a pártdemokráciával kapcsolatosan dázi Sztálin elvtárs idevonatkozó megállapításait. A párttagság, aki maga is részese a vezetőség megválasztásának és a határozat meghozatalának, sokkal inkább lesz azzá, aki a gyakorlatban is támogatja a vezetőséget. Éppen ezért el kell jutni oda, hogy pártszervezetinkkel, párttagjainkkal, megismertetve jogaikat éa kötelességeiket, élni tudjanak vele. Különben ha megnézzük eddigi munkánkat ebből a szempontból kiindulva, hogy mennyire fontos, hogy a párttag bizzon vezetőjében, - amire Pártunk azt mondja, hogy bizalmat csak a munkán keresztül lehet szerezni, - akkor minden lépten-nyomon be kell bizonyítanunk egyrészt a párttagok fele, másrészt a pártonkivüliek felé, hogy mi az amit tettünk és mi az, amit tenni akarunk, továbbá, hogy hol vannak hibáink. Nem szabad, hogy féljen a tagság, - de a pártonkivüli tömegek is - a vezetőjétől. Ott, ahol szeretik a párttitkárt, - mint ahogy szeretik pl. Rákosi elvtársat, - ott láthatjuk, hogy valójában hogy megy a munka. Másik feladat, hogy olyan elvtársakat javasoljanak az alapszervek, akiknek van kapcsolatuk a tömegekkel, tehát, akit szivesen elfogadnak és örömmel támogatnak nemcsak párttagjaink, hanem s pártonkivüliek is. Ami ezzel kapcsolatban van még, gondoskodni kell arról, hogy friss vér kerüljön pártszeirezeteinkbe, - ami nem azt jelenti, hogy azokat a vezetőségi tagokat, akik jól megállték helyüket, ki kell cseréni. De feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy fiatalok, nők és általában a munkában kiválók jöjjenek be a vezetőségekbe. Hogy Pártunk mennyire jól látja ezt a kérdést, példa erre nálunk a Hungária és a Bihn gyér vezetősége, ahol az a helyzet, hogy nem hogy nem szeretik, hanem egyrészt még gyűlölik is a vezetőségben lévő egyik másik elvtársat. A továbbiakban összehasonlitóst tesz az 1949* évi parlamenti és a mostani pártválesztés között, amely előkészítésének szintén hatalmas politikai jelentősége volt, s ennek következtében joggal gondolhatunk Q IIIMHIII1M niWBWWr «^*r'“*"!^"n'"n||
