Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi (1950-ig Kispesti) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Választmányi ülések jegyzőkönyvei, 1955 (HU BFL XXXV.111.a/2)

1955-02-15

tőén, a ezeknek a módszereknek me " is van az eredménye * A továbbiakban utal 'Tóth elvtárs beszámolójának arra a részére, amikor azzal foglalkozik, hogy törődni kell a társadalmi munka megbecsülésével. Írre példát hoz az üzem éle­téből, araikor a lo eves évforduló alkalmával a párt önki vül i «k .jókívánságai­kat fejezték ki azoknak a párttagoknak, akik elismerésben részesültek, s el­mondja, hogy ezt tovább fogják fejleszteni és megoldják azt, hogy a jó ter­melő dolgozók népszerűsítése mellett népszerűsíteni fogják a jó népnevelőket, pártbizalmiak:,;t, hogy a többi dolgozó is lássa, hogy a társadalmi munkát leg­alább annyira megbecsülik, mint a termelő munkát, s akkor értékelni is fogják azt és szív ,sebbon lesznek a párt tagjai. Végül Lazin elvtárs hozzászólásával kapcsolatban azt hiányolja, hogy .azin elvtárs, mint személyzeti osztályveze­tő ápren arról nem beszélt, hogy mint ilyen hogyan tud segítséget adni az agitáción keresztül, mert helyes széles látókörűen elmondja az üzem és a ter­melés problémáit, de neki elsősorban a személyzeti vonalon kell segítséget adni. Bende elvtársnak az eddigi hozzászólások alapján az a véleménye alakult ki, hogy "az.-;-Tvtársak teljesen egyetértenek a. beszámolóval, pedig a ?VB nem na­gyon szereti, ha a Pb tagjai mindig teljesen egyetértenek mindenben, s érnék alátámasztására néhány kérdést a másik oldaláról világit mg. Az agitációs munka megjavulásában véleménye szerint nemcsak az játsza a szerepet, hogy ak­tívabbak voltunk talán sokkal, vagy hogy a párttagság teljes egészében >? íg­ért ette volna •nnek jelentőségét, hanem komoly segítséget nyújtottak a párt politikája következtében végrehajtott azon intézkedés k, amelyek közvet^ énül érintették a dolgozók életét. Kétségtelen az is, hogy ha mi a dolgozók prob­lémáit igyekszünk megoldani, az komoly előrelenditőjc az agitációs munkára!, de ezen a téren is vannak egyes üzemekben még problémák, elég sok a panasz a dolgozók részéről olyan értelemben, hogy nem veszik figyelőmbe észrev -tele­iket és ez fékje az agitációnak. a tanácsválasztási agitáció erodményeségét azzal magyarázza, hogy volt cél, amelynek jelentőségét meg tudtuk 'rtetni a dolgozókkal, s elvtársaink általában helyesen tudták ezt a célt összekap­csolni a. dolgozók közvetlen érdekeivel. Kbből következik az, hogy a mi _agi­­tációnk akkor less továbbra, is il otképes, hogy konkrét cél érdekében víg ős­zük és azt helyesen kapcsoljuk össze a dolgozók érdekeivel, s y.-son a t íren is vannak tenivalók az üzemekben. Ha beszélünk pl. az önköltségcsökkentésről, annyira közel kell hozni azt az ...gyes dolgozókhoz, hogy valóban megértsék, hogy követifen mi lesz az eredménye, ha jó munkát végeznek. A beszámolóból ki­­^xdulva megállapítja, hogy igen nagy azoknak a párttagoknak a szárna, amik ' z oktatásból kimaradtak, s.felmerült az is, hogy még pártfunkcionáriusok, pártmunkások is szívesebben tanulnak szakmai vonalon, de ez van a műszaki értelmiség vonalán is, ami veszélyes jelenség és meg kell értetni ezekkel az elvtársakkal, hogy a merxi-lenini elmélet elsajátítása nélkül v zetni nem lehet. A társadalmi túldajón védelmével kapcsolatban az a. megállapotása, hogy ezen a téren is van még bőven tennivaló, mert üzemeinkben is van még :pgy elég széles réteg, akik eltűrik a köztulajdon fosztogatását, sőt elősegítik az, s itt utal a Húsüzem példájára, 'azin elvtárs fejtegetésével kapcsolat­ban. megállapítja, hogy a párt belső élete vonalán a leggyengébb az agitáció, s ez vonatkozik a tag- és tagjelölt-felvételre, taggyűlésekre, pártcsoport­éi étre, s araikor a termelési agitáció eredményűiről beszélünk, ugyanakkor meg lehet állapítani, hogy a párt belső életének agitációjában nincsenek ered menyek, pedig önmagában a termelési agitációval nem lehet tartós eredményekor elérni, hanem a pártéletet kell megjavítani és ezen kérőstül a termelés felé irányítani a dolgozó tömegeket. Végül foglalkozik a párttagság megbecsülésé­nek kérdésével abból a. szempontból, hogy ha megnézzük, hogy sok part önki vül i miért nem akar a cárt tagja lenni. Kzt azzal magyarázza, hogy sok esetben 'látják, hogy igazságtalanul félreállitanak párttagokat, akik bírálni m -rr vk. Ami pedig az eredményekkel való több foglalkozást illeti, az a véleménye, hogy ezt minden egyes elvtársnak el kell sajátítani, a. hibák felvetés -vei kapcsolatban pedig az a kérése, hogy a. Pb tagjai a, Pb értekezleteken kívül is elmondanák, ha találkoznak hibával, vagy hiányossággal. Lados elvtársnő a terület, az üzenek és a Tanács kapcsolatáról beszélve el­mondja, hogy a mostani felszabadulási verseny során milyen segítséget nyújt f I ... I

Next

/
Oldalképek
Tartalom