Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi (1950-ig Kispesti) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Választmányi ülések jegyzőkönyvei, 1954 (HU BFL XXXV.111.a/2)
1954-05-12
| ^ Kjprda elvtárs: Sajti elvtárs beszélt az okt. jelentőségéről, ami már az elí -múlt időben is sokat foglalkoztatta nemcsak a. párta.pparátust, hanem az alapszervi vezetőségi tagokat, pártbizalmiakat és bizonyos mértékig a népnevelőket is, mégsem elegendő mértékben, illetve nem gyakorlati módón. Rákosi elvtárs egyik beszédében arról is beszélt, hogy a közmondással ellentétben,"a jó bornak is kell cégér." Ennek szellemében határpzta el a pártválasztmány a két hónapos munkaterv keretén belül az okt. agitációjának kidolgozását és erre kötelezte az ágit.prop. osztályt, ellenőrzésével pádig engem bizott meg, árait azonban nem hajtottunk végre, vagy legalább is nem jól. A jelentés beszél ugyan arról, hogy kidolgoztuk, azonban véleményem szerint az minden volt, csak nem az oktatás agitációja, nem adta meg a.z alapszervezeteknek azt a segítséget, hogy valóban úgy beszeljenek a népnevelők az oktatásról, hogy jelentőségének hangsúlyozása mellett meg is szerettessék azt a. tagsággal. Megbeszélésünk ellenére is általános volt a kidolgozott okt. agitáció, bármelyik ' kerület felhasználhatta volna. Az említett példák nem voltak elég elevenek, s nagyrészt az elmúlt okt. év tapasztalatairól beszélt és csak a végén,egy kis részben adott úgynevezett "szempontokat", amelyek általánosak voltak. Nem mutatta meg, hogy mit jelent a mindennapi munkában a marxi-lenini elmélet alsajátitása., hogyan változtatja meg az embernek az emberekhez és a munkához való viszonyát. Példaként lehetett volna emliteni a Gránit gyárból ^ Neubauer elvtársat, aki nagyon rendes, becsületes elvtárs, de mert nem képezte magát, alkalmatlanná vált az ágit.prop. felelősi funkcióra. Másik példa a Férfiruhagyárból az egyik elvtárs, aki hanyag és fegyelmezetlen volt a munkájában, az oktatásba való bekapcsolódása után megváltozott a magatartása,^ sztahanovista lett, az egész üzem szereti és megbecsüli, ugyanakkor természetesen egyéni életében is fordulat állott be, mert megváltozott a. keresete is. Ha ilyen segítséget adtunk volna, az üzemek is magtalálták volna a saját területükön az ilyen, vagy ehhez hasonló példákat, amely nagymértékben elősegitette volna az okt. jelentőségének kidomboritását. Foglalkozott Somogyi elvtársnő az előadásos propaganda kérdésével és én is erről szeretnék beszélni. Igen sokat emlegetjük a. kormányprogramm megvalósítását és ezen belül a mezőgazdaság megsegítését, ennek ellenére nagyon sokan - még funkcionáriusok is - nem látják elég világosan ezt a kérdést, éppen ezért kell komoly jelentőséget tulajdonítani az előadásos propagandának és a konzultációknak. Több dolgozó úgy nyilatkozik, hogy az uj szakasz politikája nem a munkásosztály, hanem parasztpolitika, stb. Nem magyaráztuk meg eléggé, hogy az életszínvonal emelésének egyik főfeltétele a parasztság segitése, de azt sem, hogy ez hatalom kérdése is. ügy gondolom, hogy az ilyen és ehhez hasonló kérdések megtárgyalása az előadásos propaganda keretén belül, nagy mértékben elősegíti az ilyen elvi kérdések megértését^. Példát szeretnék mondani arra, hogy még egyes funkcionáriusaink sincsenek tisztában a mezőgazdaság megsegítésének jelentőségével, ami ugyan nem kerületi példa, de itt is előfordulhat. Üzemünkben az egyik párttitkár elvtárs a gépállomások patronálásával kapcsolatban ügyességére hivatkozott, mert sikerült neki a génállomáson megértetni az ottani elvtársakkal, hogy tulajdonképpen nincs is szükségük segítségre, holott természetesen nem igy áll a helyzet. dr, Halasz Jenő? Arról szeretnék beszelni, ami véleményem szerint a határozati javaslatokból hiányzik. Néhány héttel ezelőtt a Bp.Pb. okt.oszt.-ának egyik munkatársa behivott és érdeklődött arról az előkészítő konferenciáról, amelyen én résztveszek. Ennek során én is tettem fel kérdést, mégpedig azt, hogy a Bp.Pb. okt. alosztályán van-e pedagógus, mire ő azt a választ adta, hogy tudomása szerint a KV-nél sincs. Ezt a kérdést azért ettem fel, mert a mi előkészítő konferenciánk hiányosságának azt tartom, hogy módszertanilag nincs megalapozva. Minden alkalommal más konferenciavezető volt, aki mindig élőiről kezdte a saját módszerét. Sohasem nyert tisztázást az, hogy a. uronagandisták milyen módszerekkel vigyék tovább a munkát. 1945 óta voltam cárt- • napokon előadó, vezetek oktatást, de hogy milyen módszerekkel kell tanitani, azt senki sem tanította, holott tapasztalhatjuk az életben, hogy a tudomány minden ágának elsajátításához van módszertani irodalom, de nem találkoztam olyan könyvekkel, amely a pártoktatás módszereire tanitott volna és a szovjetből lefordított könyvek sem foglalkoznak ezzel. A módszertan elsajátítása ■ A
