Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi (1950-ig Kispesti) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Választmányi ülések jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.111.a/2)
1950-02-17
i w^,[ ” Jj 'u1 *i-mTM y tp^——--------------------------------------------n i f - 2 - / v * [ sem dolgoztak, pl. 2 héttel ezelőtt Pártbizottság elé akartuk az üzem népnevelő munkáját, s kitűnt, hogy nincsenek népnevelőink, illetve, csak pa~ piron. Vagy a Kispesti Selyemszövő, ahol a gyárvezető hónapokig szabotálhatta a terv teljesitését és éllithatta egymással szembe a dolgozókat, felleptünk ugyan ellene, de nem azzal a határozottsággal, meggyőző érvvel, mint kellett volna. De ugyanigy az ottani pártszervezet gyengeségének a leküzdésére sem adtunk meg minden támogatást. Vannak hibáink más üzemekben is a termelést illetőleg, illetve a munkaverseny terén. Párttagjainkkal nem tudtuk felismertetni eléggé a munkaverseny jelentőségét, a személyes példamutatást, s azt, hogy a kommunistának mindenben elől kell járnia. Ezt bizonyittfa az a tény, hogy a Gránit gyárban 4oo párttagból 1?2 van egyéni versenyben, vagy az E.K.M. üzemben 12o párttagból 57* Hibák voltak még a Pérfiruhaipari N.V.-nel, ahol elvtirsaink hangszórókon keresztül adták meg utasitásaikat a dolgozóknak, vagy a Biehn gyárban, ahol klikk alakult és Így a dolgozókban nem a partszeretetet, hanem a nhaverkedéstM a széthúzást honosították meg. Arai a pártdemokráciát illeti, joggal mondhatjuk, hogy ezen a téren is bővelkedünk hibákban. Az a tény, hogy 15-16 honapja vagyok itt es ez idő alatt most van negyed- vagy ötödször összehiva a választmány, amely igy néni tudta ellenőrizni munkánkat, illetve pártszerü kritikával támogatni azt, - ha csak saját munkámat nézem, úgy látom, helyénvaló lett volna azt mar nehany^ szór magkritizálni. Nem egyszer úgy láttam, hogy van valami távolság közöttem , S és a munkatársaim között, de igy köztem és az alapszervi titkárok kozbtt x3t Bár többször kértem, hogy jöjjenek hivás nélkül is, ha van valami problémájuk, de nem jönnek, bár úgy látom, van problémájuk. De igy van ez az alapszervi titkárt és a párttagságot illetően is, egyik-másik helyen, mint pl. a Jranitban, a Városházán, de igy volt ez a Silány telepen, vagy Herbsztne idejében a Hungária gyárban. Nem mertek elvtársaink véleményt alkotni, vezetőséget, mivel nyomban megfenyegettek es nem egy munkást zártak ki felülvizsgálatkor a Pártból, mert mertek kritizálni. Ez még megmutatkozik a taggyűléseken is, ami ugyan rendszeresen meg van tartva, - de rosszul szervezve, nem mernek felszólalni n tagok. Visszaemlelcezve a januári taggyűlésre, pl. a Hungária J'apuardban, a titkár elvtárs által elolvasottakhoz, ami ugyan elég értelmetlenül^olt Elolvasva, nem volt hozzászólás. Szót kérve, rámutattam a tagság jogaira és kötelességeire és egy-két kérdést érintve a beszámolóból, a tagság közül tizen-tizenketten kértek szót. A tömegekkel T®*6 kapC8°*8t ° “ tosségáról beszélve, idézi Sztálin elvtárs idevonatkozó tanitásat a Párt taktikájáról. Pogyatokosságainkét vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy nepneveloíí^icei nincs kellőképen foglalkozva, melynek következmenyeképen nem egy helyen történt meg üzemeinkben, hogy a dolgozók hangulatát nem mi, hanem ® íeSa az iránvitia. Pl. az ősszel a Rózsa téri iskolában a reaKCio osszecsőditette az asszonyokat, hogy követeljék, hogy legyen hitoktató és legyen hitoktatás, közben az egyházi reakció váltotta le a hitoktatót, hogy mag melle, 0l^“ nünk állitsa a dolgozókat, amit majdnem sikerült is és mindezt ^t, mert “i elbizakodtunk, vagy nem voltunk ura a területnek, nem voltunk eleg eberek. Bár Rákosi elvtárs Orosházát hozta fel példának az Ql°r8e^ea ye^elyót illetően, de hozhatta volán Kispestet is, amikor tagságunk 71%-a 35 even és ennek több mint 40#-a 51 éven felüli. Üzemeink nagy többségében nagy J-ban dolgoznak nők, igy a párttagság nemek szerinti összetétele tűrhető 51^~ 49%., de hogy mennyire fannál nálunk is - férfi elvtársainknál - /nem^vezetosegnei/ az amit Rákosi elvtárs hozott példának Csanád megyéből. A Hungária gyér an az*első nőmesterünk és férfi elvtársaink valósággal elnyomni igyekezte es sajnos a vezetőség nem sokat tett mester elvtársnőnk támogatása erdekeben. Hasonló a helyzet a Gránit gyárban is. Annak ellenerő, hogy úgy vagyok ismerve, mint egyik olyan titkár, aki a legtöbbet foglalkozom a no-kerdessel, mégis Rákosi olvtárs beszéde után megnézve munkámét úgy latom, hogy ^eset tettem ezen a téren, ami megmutatkozik legelőször ott, hogy ez alatt a 15 hónap alatt adtunk egy csomó kádert különböző területre és annak 1/4 részé sem v0lt no, holott a'tagságnak 49$-a nő. Az eddigiekből is láthatjuk, hogy nincs pont Rákosi elvtárs be zédében, ami valamilyen mértekben ne illene ránk. Hibákat követtünk el a pártópités kérdésénél is, a tagjelöltfelveteleknel, úgyszintén az ifjúság kérdésében is. Amikor hibáinkról beszélünk, kell beszélnünk, mint egyik legfontosabb kérdás»/•
