Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XXI. Kerületi (1950-ig Csepeli) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1951 (HU BFL XXXV.110.a/1)
1951-01-14
Tudatosítani kell a politikai iskola vezető elvtársak között, hogy ők I I nevelik elsősorban pártszervezeteink számára a kádertartalékokat, i Oktatási munkájuk mellett nagy jelentősége van a káderekké)! való egyéni foglalkozásnak, ehhez pedig szükséges, hogy maga a J'ártMzÖitság sokkal^gyakrabban menjen a propaganda szemináriumra^és politikai iskolákra és igy gyakorlati útmutatásával segítse az uj káderek feljövetelét Mert eere kerületünk viszonylatában nagy szükség van-. $8,,^ fká'dernevelés munkájának megjavítására a Pártbizottságnak,is döntő. Váitázásli kell tréghezvinni, az eddigi káderpolitikájában. Állandók!tahi kelT a káderekkel való egyéni foglalkozást, munkájuk menetközben! ellenőrzését és segítését, igy meggyőződünk erről, hogy a szavak egyeznek-e a tekekkel. Egyéni foglalkozásokon keresztül alapszervezeteinknek is foglalkozniok kell kiemelkedő aktívákkal, pártbizalmiakkal, népnevelőkkel és a jó pártonkivüli dolgozókkal, mert -csak igy tudunk harcedzett tisztamultu kádereket felhozni, akik ebben az élesedő nemzetközi helyzetben a nehézsé 1 gektől nem ijednek* meg, hanem inkább a nehézségek elleni küzdelemben megacélosoünak és hűen kiállnak Pártunk és szeretett vezérünk Rákosi elvtárs mellé. A helytállás kommunista példamutatás, ez az a követelmény, amit a kongresszusra való jó felkészülés képpen különösen fokozni kell. “ mai nemzetközi helyset kiéleződése kötelez bennünket kádereinknek0keményebb helytállásra való nevelésénél. Kádernevelésünk terén arra kell venni az irányit, hogy becsületes, ingadozásmentes, termelésben élenjáró káderekkel állítsunk be funkcióba olyanokat, mint pl. Turján 2oltán elvtárs a R.M. bői, aki a békekölcsönjegyzés idején mindig a legnehezebb feladatokat vállalta, több napon keresztül 15 órán át dolgozott üzemében. Vagy pl. mizik .ózsef elvtárs, a vasazerkezet párttitkára, aki vállalta a^kongresszus tiszteletére, hogy csoportjában a munka jobb megszervezésével hozzásegíti dolgozóit a norma teljesítéséhez. Elvtársak! A béke védelme a szocializmus épitése egyre fokozotabb követelményeket állít fel -^ártunkal szemben, tártunknak, amely a munkásosztály érdekeit képviseli, állandóan erősödni kell, mert amilyen nagy a párt^ereje, olyan nagy a proletárdiktatúra ereje ós ha növeljük xártunk erejét, ezzel növeljük proletárdiktatúránk erejét. Pártunk erejének növeléséhez elsősorban szükséges, hogy dolgozóink legjobbjai a termelő munka, normarendezés, békekölcsönjegyzés, tanécsválasztás nagy kampányai bán kitűntek közül válogassuk ki, akik a termelés mellett a ..agy feladat< tok megoldásában is hitet tettek tartunk politikája mellett és megvan a biztosíték arra, hogy nenezebb időkben is megfogják állni helyüket. A pártépitésnél a legfontosabb kérdés a tagság összetétele az, hogy milyen tagokat veszünk fel - ezen áll a Párt ütőképessége. Rákosi elvtárs február lo.-i beszédének alapján már észlelhető változás azonban ez még egyáltalán nem kielégítő. A békekölcsön és a tanácsválasztás munkája után szervezeteink által felvett tag és tagjelöltek túlnyomó része azokból a dolgozókból tevődik ki, akik a két kampány munkájánál jól dolgoztak és a termelésben példamutatóan élenjártak. Ugyanakkor komoly hiányosságai is vannak pártépitő munkánknak, mivel sokkal kisebb mértékben emlkedik a tagság létszáma, mint ahogy ennek fontosságát Kákosi elvtárs állandóan hangoztatja. Középüzemeinkben és körzeteinkben egy év aláfct nem egész 600 fő az emelkedés a R-M-nél pedig csökkenő tendenciát mutat holott az ujanan belépő dolgozók száma viszonyítva is sokkal magasabb mint akik elkerültek az üzemből, nnek a hiányosságnak a magyarázata abban is áll, ho^y népnevelőink nem végeztek felvilágosító munkát a tagfelvétel érdekeben és mi sem tartottuk állandóan napirenden ezt a kérdést alapszervezeteink előtt. ■Lgy adódott aztán az a hiba,hogy a tagjelöltkérdést csak a taggyűlés előtt való napon vették elő párttitkáraink, akkor is olyannal foglalkoztak, akiknek va^y a múltjuk, vagy a jelenlegi viszonyuk a munkához alkalmatlanná tette okét arra, hogy soraink közé kerülhessen. n
