XXXV.10.c.1957. / 223. Művelődésügyi Minisztérium MSZMP Bizottsága. 1957.07.05. - 1957.12.21. Jelentések a Művelődésügyi Minisztériumban a racionalizálás lebonyolításáról, minisztériumi káderhelyzetről, pártcsoportok munkájáról
-7- Ifi Jellemző erre az időszakra, hogy ha egyes esetekben / pl. Somogyi esete./ a faliújságon föl is lépett azpgfefcu8aá±gtiáate h fzottság helytelen határozata ellen, az igen nagy port vert fel és C3ak nehezen tudta érvényesíteni a demagógiába élenjáró Somogyi elleni álláspontját. V ■ ■ Jobb volt a helyzet a volt népművelési részleg munkájában - ahogyan erre már fentebb is utaltunk. A pártszervezet negalakulásá tói kezdve hathatos segitseget adott a minisztérium akkori vezetőinek a racionalizálás lehunyólitásábán. Határozott fellé ésének köszönhető egyrészt a kommunisták eltávolításának a megakadályozása, másrészt a politikailag ingatag és ellenséges elemek eltávolítása. Ezirányu munkáját elég nagy körültekintéssel és mintazt a racionalizálás lebonyolitása folytán kialakult jelenlegi helyzet is mutálja, eredményesen végezte. Mind a két részleg pártszervezetének a munkájára egyaránt jellemző, hogy ebben az időszakban politikai tömeg munkáról nem igen lehetett szó, az agitáció igen gyenge volt. 7./ A minisztérium szakmai, politikai helyzete a racionalizálás után. Amint már fentebb is említettük, az ellenforradalmi tevékenységben aktívan resztvevő, a konszolidáció folyamatát tevékenységükkel és kijelentéseikkel erősmértékben gátló embereket sikerült eltávolita- ni a minisztérium mindkét részlégéből. Ez határozottabban megálla- 0 pitható a népművelési részleg racionalizálási munkájának az egészére; ugyanakkor az oktatási részleg racionalizálási munkálatainak első időszakában sokkal gyengébb mértékben volt tapasztalható. Mivel a minisztérium dolgozói látták, hogy az ellenforradalmár, magukat &TExt!x komprdmittált elemeket végül is elég határoz ott- sággal eltávolitottuk a minisztériumból, ez az ingadozó elemeket jó irányba befolyásolta és segitette őket a helyes ut megtalálására. Ma már nincs a minisztérium egyik részlegében sem olyan dolgozó, aki nyíltan hirdetne helytelen nézeteket, illetve az MSZMP és a kormány politikájának alapvető célkitűzéseivel nem értene egyet. Itt meg kell jegyeznünk, hogy ebben a politikai élet konszolidálódásának nagy szerepe van. De világos előttünk az is, hogy jó pár dolgozónknál az állásféltésből fakadó opportunizmus a fő motivum a lojális magatartás kialakulásában. £zminisztérium mindkét részlégé támogatta azoknak a sz akembereknek elhelyezkedését, akik ugyan politikai szilárdságú^ ki nem elégítő [qbszáoos levéltár j
