Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság IX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.104.a/5)
1950-12-19
\ ”1 1 ^traerl^f az utó loo időkben megmutatkozott fel kell számolni. Harcossá kell | tenni as animációnkat, minden veszéllyel bátran szembeszállóvá kell tenni. Szembe kell fordulni azzal a jelenséggel, amely az ellenség erejűinek a túlbecsüléséit és még inkább azzal, amely a saját erőnket lebecsüli? A pacifizmust és a minden simán megy illúzió elméletét ts.± össze kell zúzni. Fokoznunk kell a hazaszeretetei, erősítenünk kell honvéd Sínünket annak még nagyobb megbecsüléséi# még nagyobb mértékben kell moz^sitanúnk dolgozóink millióit a termelésnek a fokozására és nagyobb mértékbe^, kell elmélyíteni az osztályellenség elleni gyűlöletet -és még többet kell tennünk hazánk felszabadítójának a nagy Szovjetunió iránti szeretet elmélyitéséért. Feladat továbbá előttünk, hogy még szilárdabbá, jobbá kell tennünk a pártonbelüli demokráciát. A legutóbbi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a Pártunk által kijelölt feladatok megvalósítására lehet mozgósítani a tömegeket, de ha a párton belüli demokrácia még jobban fog érvénye sülni, akkor még tagyobb guubfenyokírt; élhetünk el úgy 'a'gtö :eg;.ioz gósiiá;:;, nlnt i fatalatok *jy vyjoldá já iál. Ennél a kérdésnél döntő szerepet játszik, hogy alapszervi titkáraink hogyan tartják kezükben az irányítást, és hogyan adnak állandó útmutatást, segítséget a Párt aktivistáinak. A politikai Bizottság határozata megállapítja, hogy agitáciés munkánkban túltengett a szervezési munka, a politikai tudatosító munka rovására,ami nyilván súlyos hiba volt, mert bizonyos fokig csak papiros munkát végeztünk ahelyett, hogy az agitáciéban az egyéni, vagy csoportos megbeszéléseken keteresztül neveltük, vagy segítettük volna a széles tömegeket úgy a nemzetközi kérdések, mint a termelésben, a békéért folytatott harnnak a tudatosításában* Elvtársak! Minden alapszervi titkárunk előtt legyen egyik legfontosabb feladat, hogy sajátmaga irányítsa, vezesse az agitásióc munkát. Hétről-hétre, vagy ha a szükség úgy kívánja, naprél-napra adja meg a legfontosabb agitáciés szempontokat. Végre kell hajtani, hogy a jövőben a pártbizalmiak és a népnevelők közösen tartott értekezleteken kapják meg a szükséges szempontokat, ezzel megjavítjuk a pártbizalmiak munkáját is. Előbb már mondottam, hogy a mi agitáciés munkánkat harcossá kell tennünk. Nem szabad megengednünk azt, hogy a mi pártaktivistáink a rossz tűzoltó szerepét töltsék be. Itt gondolok a sorbanállás kérdésére. Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy ezen a területen az ellenség egy ‘fél évvel ezelőtt és most a legutóbbi hetekben is maga szabta meg a harci területet és mi csak akkor jelentkeztünk,amikor már a ház égett. Es még akkor is vontatottan ment az agitáció. Mi,a mi feladatunk ezen a téren? Az, hogy a mi agitáciénknak megelőzőnek kell lenni, nekünk kell rohamra menni a munkásosztály, a nép ellenségeivel szembe.i ,vategyis meg kell előznünk az ellenség támadását. Ezt azonban ezideig nemtudtuk elérni, bár hetek óta foglalkoztunk a kérdéssel, azonban csali a legutolsó napok során csökkent a sorbanáll^ , amelynek kiindulópontja az volt,hogy Pártunk bölcs irányítása mellett, népi demokráciánk kormánya gondoskodott arról, hogy dolgozóink megkapják a legfontosabb élelmiszereket. Elvtársak! Az agitációs munkánk ezen hiányosságait nagyon gyorsan fel kell számolni és olyanná kell tenni, mint az a 1945-47-es esztendők között volt. Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy ebben az időbenha Pártunk kitűzött egy-egj feladatot, akkor az harci kérdés volt a számunkra és a megvalósításának az érdekében százezreket, milliókat mozgósítottunk és a mi agitátoraink bátran, keményen álltak ki Pártunk célkitűzései mellett. Ha azonban összehasonlítjuk a két munkáspárt egyesülése utáni agitációs munkánkat, akkor már nem beszélhetünk legtöbbször a harcos kiállásról. Sőt ellenkezőleg, párttagjain] és azok családtagjai nem egy esetben népi demokráciánk ellenségeinek az utcájába kerülnek. Ez mutatja, hogy a mi népnevelőink nem értették meg,hogy a kiélezett osztályharcban milyen rendkívüli jelentősége van a harcos,agitáciés munkának. Hogy mennyire igy van az előbbi megállapítás, ezt példával alá is támasztom. Az utolsó hetekben több helyen megtörtént, hogy párttagjaink, sztahánovisták hozzátartozói, az ellenség uszályába kerülve, a leghangossabbak közé tartoztak és nem egy esetben íe kellett tartóztatni őket. Ez mutatja, hogy. mennyire elbizakodottá és elpuhulttá vált az agitációs munkánk. De alá lehet támasztani, még egyébb példákkal is. Nem ismeretlen az elvtársak előtt, hogy az osztály ellenség által felbőszített tömeg megverte a | ...... I.....................*--------------------------------------------------------------------------------------i---------------------... „ ,/
