Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság IX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1949 (HU BFL XXXV.104.a/5)

1949-09-23

P -10- I | 3z konkréten annyit Jelent, hogy a kölcsönjegyzési kampány porán nemosak magát a jegyzést koll elérni, hanem el kell érni á terme­lés fokozását, a munkafegyelem megerősítését, a selejtosökkentést ée igy tovább. Ennek ellenére mindössze egy felszólaló akadt, - Hegedűs elvtárs, a Mechanika titkára, - aki n mosak arra vonatko­zólag tett Ígéretet, hogy 100 ‘/-osan fejezik be a kölooönjegyzést, hanem vállalta ezzel párhuzamos&n a termelékenység cmemléeét is.' X A másik és nem egészséges jelenség a felszólalások ©órában az, hogy itt kihívják egymást az elvtársak, egypár üzem kihivja a ke­rület összes üzemeit és ugyanakkor viszont jóformán szó se esett az üzemen, a körzeten belüli verseny megszervezéséről. Önmagában véve természetesen hel:,ee és jő reagálás az, hogy kihívások tör­ténnek, hiszen ez fokozni fogja a felelöségérzotet, ambíciót, a minél jobb eredményre való törekedést. Azonban mégis elsőszam­­pont legyen az, hogy üzemen és körzeten belüli verseny legyen, célként kitűzve az, hogy mindenki Jegyezzen és minél előbb je­­. gyezzen. Az üzemek közötti verseny természetesen álljon, továbbra is, de ennek csak úgy lesz értelme és eredményé, ha a kihívó fe­lek már holnap felveszik egymással az érintkezést és kitűzik a konkrét meghatározott feladatokat, mint a verseny' pontjait. Ez a verseny egy nemes verseny kell, hogy legyen, amelynek a győzte­se a dolgozó magyar nép lesz. Néhány szót akarok szólni, az itte­­te ni verseny dijakról is, amelyek bizonyos mértékig szintén jelzik, hogy egy kissé eltávolodtunk a realitástól, Felajánlottak itt az elvtársak gyermek felruházást, élmunkás üdültetést és igy tovább. Ez már osak azért sem helyen, mert túl vagyunk azon a szakaszon, amikor a dolgozók gyerekeinek szüksége volt ilyen adományokra. Ma már nincsenek rongyos gyerekek, a dolgozók keresetükből és az ál­la ű intézmények segítségével biztosítani tudják a gyermekek ruház i kodását és általában gondtalan életét. De ezentúl még helytelenebb az, hogy ezeket a dijakat egyesek a Part vezetőség költségére a­­karják felajánlani. Ez homlokegyenest ellenkezik azzal amit mon­dottam, hogy nera szabad túlzott anyagi terhet rakni a vállára sen­kinek. Nekünk nem az a célunk, hogy funkcionáriusaink háztartási egyensúlya felboruljon és akkor, hosszú hónapokon keresztül emiatt no tudjak pártmunkájukat, vagy szakmai munkájukat teljes erőkifej­téssel végezni. Terdik elvtárs pl. felajánlott 10 Úttörő egyen­ruhát. Ennek az ára legalább 2500.-Ft. Kifizeti ezt? Ha a vezető­­eég tagjai akkor ebből az fog. következni, amit az előbb mondottam, tfe pedig a gyárral akarja Terdik elvtárs megfizettetni, akkor ez annyit jelent, hogy egyik oldalon veszünk fel kölcsönt azért, hogy •többek között a Stühmér gyár is korszerűsítse a gépi berendezését, a másik oldalon viszont a Stühmer gyár a kapott Összegitöxa®#* egyrészót gépek helyett majd Úttörő egyenruhára fogja költeni. Ez tehát helytelen, |<í lehet tűzni és ki kell l.üzni valami versenydi­jat, de ez legyen egy zászló, vagy legyen jgy díszes rámáju Sztá­lin, Lenin, vagy lakosi kép, vagy valami olyan dolog, amit az. tizem gyárt ée, mint ilyen minimális költségbe korül. Szintén helytelen Molnár elvtárs állásfoglalása is, aki azt mondotta, hogy minek itt vitázni, amikor osak csekély anyagi áldozatról van szó és mi ha kell minden áldozatot meg fogunk hozni. En mar részletesen kifej­tettem és ezért nem akarom megismételni azokat az érveket, amely­­lyel kimutattuk, hogy ez a legnehezebb feladat, ami a felszabadulás óta elöltünk állt. Itt efekiiv~anyagi áldozatról van szó és pedig olyanról, amely érinti egész népünket és, amely ténylegesen önkén­tes és örömteli áldozat kell, hogy legyen. De ezenkívül Molnár elv­­­­társ felszólalásában csirájában benne van az a tendencia, amely az egész jegyzési kampányt esetleg egyszerű parancskiadáseal, admi­nisztratív utón akarja lefolytatni. Mi az, hogy minek a vita? Mol­nár elvtára, ha nem tévedek a harmadik felszólaló volt, utána fel­szólaltak még vagy 15-en és azt hiszem nem tévedek, mikor megálla­pítom, hogy ezek a hozzászólások még értékesek voltak, lelkeeltőek voltak és tanulságosak voltak mindnyájunk számára, igy Molnár elv­társ számára is• ./• £4________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom