Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság IX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Választmányi ülések jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.104.a/2)
1950-02-17
r~ "1-is■ Lm, meg kell nézni minden esetben, még akkor is, ha nem helyes, az/ -^v J észrevételük. Lazitás esetén meg kell győzni a dolgozókat, •hpry 5 éveset érv, a szocializmus épitése mindenkitől több munkátŰtíBJf*^ tel. Ha igaza van intézkedni kell ügyében, ha nem, akkor is níeg kell nézni az ügyet, nem-e az ellenség keze van a dologban. Van egy olyan veszély is, hogy megállnak az emberek, hogy itt tovább nem • lehet dolgozni, ott is az ellenség keze van benn. A tömegektől val° elszakadás kérdésével kapcsolatban, ez nem speciálisán IX. kerületi jelenség. A IX.kerületben háról-házra jártunk és könyörögtünk néhány polgárnak, hogy lépjen be a Pártba. Ilyen viszonyok is voltak, nem is régen. Mikor, a 2 párt egyesült, a polgári pártok eltűntek, megszűnt a verseny?, akkor átestünk a ló másik felére és nem vettük semmibe a párttagot tovább. Nemcsak a hangnemről van szó£ de amennyiben egyik, vagy másik párttagunk hibát követett el, a fegyelmi tárgyalásoknál, ha voltak, a párttag jogai semmibe voltak véve. Ez komoly veszélyt rejt magában. A IX,kerületben is jelentkezett, hogy nem igen akartak párttagok lenni, ez ennek a következménye. Úgy gondolták az emberek, ha nem vagyok párttag, C' elmegyek a pártnapra, elvégzem a munkát, a titkár messiről köszön, hogy szabadság elvtárs, azonban, ha párttag vagyok a legkisebb hiba elkövetésénél is ledorongolnak. Rákosi elvtárs mondotta, hogy káderosztályunk vezetője éveken keresztül az ellenség embere volt, kádermunkánkban, azóta sem történt nagy változás. Sorozatosan követtük el a hibákat. Nem tudom, hogy a IX. kerületben milyen hibák voltak, de általánoséban a káderpolitikában az volt a helyzet, ha valakinek a káder elé kellett menni, 3 napig nem tudott enni és nem tudott aludni. Ezt mindanny ián éreztük már. Nem érvényesült káderpolitikánkban a nevelés, az elvtársiasság,nem tudtunk,úgy közel jutni párttagjainkhoz, mint kommunistákhoz illő. Pár nappal ezelőtt volt egy fegyelmi tárgyalás nálunk egy elv&rsnővel kapcsolatban, semmi bűnt nem tudtunk vele szemben megállapítani. ( Mivel az osztályvezetőt nem váltottuk le, őt helyeztük más osztályra. Bejött az osztályvezető akkor és azt mondta, elvtársak én követelem, ^ hogy ezt az elvtársnőt az iparból is váltassuk le. Ez mutatja, hogy tartanak a mi elvtársaink. Kik régebben résztvettek a munkásmozgalom^ bán, tudják, milyen szolidaritás volt az elvtársak között. Most eljutottunk oda, hogy ugyanannak a Pártnak tagjai, mely Pártnak dicsőá ség tagja lenni, az egyik tag követeli, hogy a másikat az iparból is távolítsuk el. Az.önkritika és kritika kérdésénél nagyon érdekes jelenségek mutatkoznak. Erről beszéltünk már előzőleg is és azt hiszem az elvtársak íp tapasztalták, hogy kritikát legjobban a polgárok tudnak gyakorolni. Az ellenőrzési osztály vezetője vagyok és sok emberrel foglalkozom, kik bűnt követtek el. Ha egy polgár odakerül hozzám, szánjabánja minden bűnét. Van egy veszély ebben a kérdésben a formalizmusba e«és, másik veszély, hogy vezető funkcionáriusaink azt hiszik, ha Ők kritikát gyakorolnak biztosan igazuk van. Bármilyen funkcionáriusok vagyunk, nem vagyunk osalhatatlanok és ha valakit kritizálunk nem biztos, hogy nekünk van igazunk. Az illető nyugodtan visszakritizálhat bennünket. Nem minden esetben viszonylunk igy alkalmazottainkhoz. iJz az egyik oka, hogy ténylegesen felfelé nincs kritika. Lefelé gyakoroltunk kritikát, de nem tűrtünk el felfelé kritikát. Az egészen egyszerű p.árttag, vagy pártonkivüli is megláthatja hibáinkat, ha erre rámutatnak akkor ne megtorolni akarjuk, hanem tanuljunk belőle, ha csak lo j>-a is igaz. Ha csak formális lesz a kritika, mint a vallásba, hogy valaki meggyónja, megáldozza bűnét, utána lo perccel újból dköveti. Ezt a polgári környezetben lévőknél számtalan esetben tapasztaljuk. A minisztériumokba is vannak olyanok, kik ^____________
