Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1956 (HU BFL XXXV.103.a/5)
1956-08-02
______________ I _ ! -----------------y, >—r ■ — - ’ .mm é fi- 9 -a kérdésben vitázzam, sajnáljam, vagy ne sajnáljam, Rákosi elvtársat. Jómagam la azokhoz tartozom, akik Rákosi elvtárs vezetése alatt nőttek fel, sokat köszönhetünk neki, ezt nem akarjuk elvitatni. Ennek ellenére mégis azt mondom, nézzünk szembe a tényekkel, ne kenjük el egymás előtt. Van egy régi kínai közmondást" Akinek ezeA ember szemrehányást tesz, az meghal, ha nem is volt beteg". Erre a helyzetre áll ez a közmondás. Rákosi elvtárs elkövetett súlyos hibákat, elismerte. Gerő elvtárs kihangsúlyozta, hogy Rákosi elvtárs nem volt képes a XX. kongresszus utáni követelményekre átállítani a maga munkáját. Ez is közrejátszott. Idetartozik* s nem tudok egyetérteni a beszámolóval* .."véget kell végre vetni a személyi intrikáknak és fecsegéseknek a pártban..." Ha nem teszünk különbséget az intrikák és a fecsegések között, nem fogunk helyes képet kapni erről. Azt vettem ki ebből a megfogalmazásból, a mi vezető elvtársaink üktoüt^íhangzott kritikát a VB , egyértelműen feosegésnek minősítené? Ezekben a rendkívül lényeges ^ kérdésekben tisztán kell fogalmazni, zavarra nem szabad okot adni. Hem szabad letagadni, hogy a KV ülése előtt a pártban folytak /"s viták és bírálatok érték a vezetőket, s ezeknek a bírálatoknak túlnyomó többsége nem volt fecsegés, s nem volt pletyka, hanem jogos és párt sze rtt bírálat szólalt meg. Ugyanakkor egyetértek azonban azzal, hogy minden alkalommal fel kekl lépnünk a fecsegés , az intrika ellen, a jóiértesültség, a vezetők gyalázkodása ellen. Hozzáteszem, a jövőben slnos semmi biztosítéka annak, hogy a vezetőket változatlanul érje birálat, ez jogunk és kötelességünk, de ezt a vezetőknek io igényelni kell, különben nem tudnak jól dolgzni. Ha k feosegésnek minős/tjük , elvágjuk az ilyenfajta bírálatot, ügy vettem ki a beszámolóból, hogy két csoportra osztja az elmúlt idők alapján a tagságot, szilárdakra és ingadozókra. Sajnos nem magyarázza meg, ki a szilárd és ki az ingadozó, én ingadozó voltam, meg yőződésem volt a XX. kongresszus anyagának tanulmányozása után, hogy az a politikai vo- 77 nal sok vonatkozásban korrekcióra szorul, amit pártunk követett. Szakítanunk kell a személyi kultusszal, durvasággal, ha ezt ingadozásnak lehet nevezni, akkor én az voltam. Ingadozónak nevezem azt, akiben megingott a párt iránti bizalom, aki a párt szerepét vonta kétségbe, a munkásosztály ve/ető szerepének helyességét és más egyéb olyan elvi ós gyakorlati, politikai jelent "ségü kérdésiét, amelyekben mi nem engedhetünk! Magában a KV-ben sem volt egyetértés. Jobbo dali és baloldali szektásságt véleményem szerint mi az elmúlt időben nem mutattuk be megfelelően a párttagságnak a jobboldali és baloldali elhajlást. Adott körülmények között elvi kérdésekben nem lehetnek axsz sorsdöntőek, azonban ajobboldali elhajlást rendkívüli módon kiéleztük, úgy vettük, hogy ez olyan bűn, amire ninos mentség, viszont a baloldalinál úgy vélekedtünk nem jó ha van, de azért meg lehet bocsátani. Kétségtelen, hogy nálunk az elmúlt években volt jobboldali elhajlás, a párt gyorsan felvette ellene a harcot, s ért is el eredményeket, de az is igr.z, hogy a baloldali szektásság, sajnos átfogja pártunk történelmét. Melyebbek a gy/ökerei ós nehezebb haro talán ebben a kérdésben lesz, s itt kell világosan és tisztán látni, ha azt akarjuk, hogy pártunk.meg tudja vivni a kétfrontos haroot ós a tiszta lenini politikát. ÁÖ | í _________— — -----------------
