Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.103.a/4)
1950-02-20 / körzeti
mk :p " ’ ' -7-1 I Rákosi elvtárs beszédében különösen kihangsúlyozta az önelégültséget, a fenhójázásk, elvtelen antibolsevista irányzatát. És ez arra kell, hogy figyelmeztessen ^bennünkety hogy mi soha nem lehetünk megelégedve az elért eredményekkel, hogy ndcíj|^^ohasem szabad szemeiéi tévesztenünk a forradalmi éberséggel járó feladatokat. ££1 Nézzük meg elvtársak a következő kérdést, a tömegekkel való kapcáoltafen^alrdésót. Sztálin elvtárs fölveti a kérdést, mL a kölosünös viszony a Párt ésak^jszlály és a munkásosztályon belül, a párttag és a pártonkivüliek között. Lenin eiinfejs ezt a viszonyt a kölcsönös bizalommal, a munkásosztály és az élcsapat és a munkástömegek között határozza meg. Sztálin elvtárs ehhez megjegyzi! "fiz azt jelenti, hogy a Pártnak napról-napra ki kell vívnia a proletár tömegek bizalmát, hogy politikájával és munkájával ki kell kovácsolnia a maga számára a tömegek támogatását, hogy nem parancsolni, hanem mindenek előtt meggyőzni . kell, megkönnyíteni a tömegeknek azt, hogy saját tapasztalataik alapján felismerjék a Párt politikájának a helyességét, hogy tehát az osztály irányítójának, vezérének, tanítójának koll lennie." Nézzük meg elvtársak a kerületi Pártbizottság és igy persze Jó magam is, hogy tartjuk a kapcsolatot a tömegekkel, a kerületünk lakosságával. Azt már mondottam elvtársak^ hogy a Pártbizottság igen ritkán keresi fel az alapszerveinket és hogy én raagan sem ismerem a titkár elvtarsux kivételével _z alapszerv veaetőségének legtöbb tagját. De ezenkívül még van egy-két szempont, amiről mint hibáról beszélnünk kell. H& kimegyünk mégis az alapszervekben, általában az elvtársakkal vagy a vezetőség egyik-másik tagjával beszélünk és nem igen fordulunk a párttagsághoz. De az elvtár/ta aakc maguk is, valahogy úgy érzik, hogy szinte kötelességük mindaddig velünk foglalkozni, amig ott vagyunk u.z alapszervben és szinte megfeleftkeznek, hogy más is van rajtunk kivül, akiknek éppen ügyes-bajos dolga akadt. Milyen veszélyt rejt ez magában elvtárskk? Egyrészt azt, hogy mi nem tudjuk meglátni a széles párttagság hangulatát, mert hisz egy kissé feszélyezve is érzik magukat a titkár elvtárs jelenlétében, ha véletlenül szóba állunk velük. A másik, hogy a tömeget magát is rá visszük arra a helytelen nézetre, hogy a kerületi funkcionáriussal csak akkor beszéljen problémájáról vagy bajáról, ha arra őtet felszólítják, illetve direkt megkérdezik. De nézzük meg elvtársak egy másik kérdésnek a lényegét, igy például a levelek, beadványok, a kérelmek kérdését. Persze előre bocaájtom, hogy nem akarunk lakáshivatallá, vagy állásközvetítő irodává átalakulni, de azonban mégis ezen a téren is komoly hiányok ós fogyatékosságok vannak. Mi naponta kapunk a Rákosi Titkárságtól 4-5 levelet, hogy a kerületből oda érkező különböző panaszokat vizsgáljuk ki. Rákosi elvtárs a levelek ezreit kapja naponta és lo ezreit fogja kapni ezután is, mert minden lerte vélre választ adnak, persze arra is, ami nem teljesíthető és az természetes is, hogy nem mindegyik teljesíthető. Mi már itt a kerületbe elvtársak eljutottunk odáig, hogy a beérkező leveleket, bejelentéseket, megvizsgáljuk és amelyeket lehetséges ügyihtéző módon el is intézzük. Azonban még nem jutottunk el odáig, hogy minden egyes levelet érdemében, függetlenül elintézési módjától és formájától meg is válaszoljunk. De amennyire áll- ez a kerületre, ugyan ilyen mértékben óll az alapszerveinkre is. Kiküldtünk az elvtársaknak a multhéten egy ilyen irányú körlevelet és megállapítottuk belőle, hogy az elvtérsaknak sem jobb a kapcsolatuk a széles tagsággal, mint nekünk és szinte majdnem semmijén a tömegekkel. De megállapítottuk még azt is, hogy az elvtársak elintéznek egy jó héhány kérdést. Lakás, állás és hasonló ügyekbe, amiről a kér. páarbszarvezetnek tudomása sem volt és amely intézkedésekkel kapcsolatosan az elvtársak nem is tudják, hogy sokszor milyen hibát követhetnek el. Ennek az érzékeltetésére szerétnek egy példát elmondani, hogy az elvtársak tanulságként vonják le maguknak. Egy nagyüzemi elvtárs azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy mi támogassuk az ő Kérését lakás ügyben. így a kéró mindenki részére indokolt és nyilvánvaló. Becsületes párttag, kitünően viszonylik a termeléshez és szüksége van lakásra. Csak a hiba ott van, hogy ugyan azzal a lakással kapcsolatosan fut egy másik elvtársnak a kérésé, akinek már egyzser kiutaló végzés van a kezében, 4 gyermeknek az apja és igy természetes, hogy az ó kérése még indokoltabb. Ha mi csak úgy rányomjuk a bélyegzőket, rendkívüli visszás helyzetek előidézőjévé válunk. _______________________;__________________ r . ■ j ^_______________; ■ 7" ' ^ t" —— . . ... .
