Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.103.a/4)
1950-02-20 / körzeti
. > ' - * -4-\t ** ' Felelnek az elvtársak azért, hogy ott, ahol a mi Pártunk politikáját képviselik, § minden dolgozó magáénak érezze azt, hogy a mi Pártunk az övé is, hogy a titkár elvtárs annak a körzetnek a területén az ő érdikét is képviseli*.Érezzék a dolgozók, hogy a Pártunk az egész dolgozó magyar nép föggetlenségéér#! Áttétéért, szabadságáért küzd és a szocializmust az egész magyar dolgozó nép r^reá^e^jgit jük. Azt mondottam, hogy mind az ami eredmény ebben a kerületbe^ annak Emi pártszervezeteink tagsága, vezetősége ós az elvtársak is részesei. fiztofr*e/yirfSb«a meg kell azt is mondanom, hogy mind az ami hiba ebben a kerületben, alapszertal«#ben ős vezetőségeinknél és peresze az elvtérsaknál is, részesei ennek a hibának, a felelőség itt is kollektive jelentkezik* Ha a hibákról beszélek, peresze először a hibák kiindulópontjáról a kerület hibáiról, a Pártbizottság munkájáról Kell beszélnem és itt is elsősorban a magam hibáiró] mint olyanról, aki a kollektív felelőség mellett, mely a Pártbizottságunkban teljes egészsőben megvan, leginkább felelős vagyok az elvtársak munkájáért. Az első hibánkról, amiről beszélnünk kell, az az elszakadás, ami különösen a tervkölcsön óta bekövetkezett, a kerületi Pártbizottság és a területi aljipszervek között ás ami megmutatkozik abban, hogy a Pártbizottság tagjai, de jó magam is ritkán megyünk ki a körzetekben. A tömegekkel való kapcsolat fontosságúról fogok majd beszélni a későbbiek során, de itt már megállapíthatom, hogy a most meglévő kapcsolat, a kerületi Pártbizottság és az alapszerveink között, nem alkalmas arra, hogy tanítsuk és tanuljunk a tömegektől. ^ A másik döntő hiba a kritika kérdésénél jelentkezik. A Pártbizottság tagjai és én ■ jó magara is nem egyszer és nem kétszer gyakoroltunk Kritikát az elvtársak munkája felett, de ugyanakkor nem figyeltünk fel arra, hogy mi az elvtársaktól munkánk során nem kapunk kritikát. A Pártbizottság foglalkozott ezzel a kérdéssel és megvizsgálta, hogy milyen a viszonya az alapszervekhez és arra a megállapításra jutottunk, hogy ez a viszony elvtársias ós félélem nélküli, arai bizonyítja a kritikának szabad kialakulását. Ha nem igy volna, az elvtársak felszólalásuk nyomán mutassanak rá erre a kérdésre. Azt sem lehet mondani, hogy nem lett volna az elvtársaknak mit kritizálni. Ennek alátámasztására csak két példát szeretnék felhozni. Pl.t Az elvtársak egymás között beszéltek arról, hogy milyen helytelen a raunKuraódszereranek az a formája, hogy osak kritikát gyakorolok az elvtársak munkája felett, de nem diosérem meg a jól elvég* zett feladatokat. Mennyire jó lett volna, ah az elvtársak ezt a kérdést egy titkári értekezleten vetették volna fel ós mint a kritika egy megnyilatkozását mondották volna el. Vagy itt volt a tervkölcsöir munkájának az esete. Mikor az elvtársak azonali mozgósitaBsal egy csomó munkát elvégeztek és mikor legjobban bele lendültek} ezt mint hibás intézkedést leállítottuk, majd a Későbbiek során újra kiadtuk. Az elvtársak berzenkedtek, azonban kritikát nem gyakoroltak. Mit eredményez az, ha a Pártbizottság nem kap kritikát. Azt, hogy egy részt azt hisszük, hogy minden munkát jól végzünk el, azt hisszük, hogy mindent helyesen és jól látunk és igy elszokunk a kritikától és ezáltal, ha mégis valaki egyszer-egyszer kritkát gyakorol, rosszul viszonyulunk hozzá. Azt eredményezi, hogy az elvtársak megszokják, hogy nem kritizálnak és ennek következményeképpen magukat sem hagyják kritizálni, igy eluralkodik az elvtelenság, a munkatársak nem fejlődnek és a hibák sorozata születik meg. Persze mégegyszer hangeulyozóra, hogy ez első Borban a mi hibánk, hogy erre nem figyeltünk fel, de nem volna a kiértékelés teljes, ha nem állapítanánk meg, hogy nem kismértékben toz elméleti felkészültség hiánya is közrejátszik. Ami képesé tesz bennünket arra, hogy valamivel kapcsolatosan titltakozzunk, gyakorlati nehézségek®* hivatkozzunk, de nem tesz képesé arra, hogy elvileg foglaljunk el álláspontot és kritikát gyakoroljunk. f A következő hiba, amiről beszélnünk Kell, az ellenőrzés kérdése, arai döntő módon befolyásolja éa alakítja a munkánkat. Mi általában a titkári értekezleteken, vagy körleveleken keresztül kiadjuk az elvtársaknak a feladatot. Eljutottunk odáig, hogy ezeket a feladatokat elvileg megmagyarázzuk, szervezeti szempontokat} irányításokat adjunk és a végrehajtását többé-kevésbé ellenőrizzük. De azonban azt már elmulasztottuk, hogy azzal is foglalkozzmnfck kellene, hogy menet közben figyelemmel kisérjük a feladatok kialakulását és hogy a szükséges változásokhoz irányt mulassunk, tanáccsal szolgáljunk. ^ ^ T ■ ' —* — — ■ - ■ - ■ .
