Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.103.a/4)
1950-05-19 / titkári
y -» > i — re———----------------------- i. ■' ■ ■ ■ ■ ' fi*' ;> < V A rt- 6 - te i A vezetősági üléseknek anyaga ne ölelje fal minden agyas alkalomkor joz összes resaor* tokkal kapcsolatos tennivalókat, hanem egyrészt a kér. Pártbizottságtól kapott szempontok alapján, másrészt a havi műnk (tervhez kapcsolódva, mindig a soron következő feladatokkal foglalkozzon a vezetőségi ülés*, de 2-3 napirendi pontnál sose legyen több. Síég mindig előfordul az, hogy az alapszeeveink vezetőségi ülésein részt vesznek rászórt feleős elvtársak ami rondszorint azt eredményezi, hogy a vezetőségi ülés ezáltal egy szétfolyó értekezletté válik és általában nem az egész pártszervezet szempontjait, háméra egyes reszortszerapontokon keresztül foglalkoznak a kéx-déssel, A vezetőségi ülésen kizárólag a vezetőség tagjai vehetnek vészt, valamint a a reszortfslelős, akit meghívnak a munkájának a megvizsgálása céljából, de csak az idő alatt, amig az o munkája van napirenden. I Javasolom az elvtórsaknak, hogy havonta legalább egyszer vezetőségi ülésre hivjanak be 2 pártbizalmlt és ugyancsak egyszer 2 népnevelőt és igy ezen keresztül vizsgálják meg a pártbizalmi munkáját, a népnevelők munkáját, lássák el őket megfelelő útmutatással, hasznosítsák az itt szerzett tapasztalatokat és a pártbizalmiak és a népnevelők is fejlődnek ezen keresztül. Sok azó esett már eddig a jegyzőkönyvek készítéséről és ezen a téren komoly haladás történt éc a jegyzőkönyveink általában Jók. Azonban azok a hibák, amiket elmondottak te. k ré a vezetőségi ülésekkel kapcsolatosan jelentkeznek a jegyzőkönyvben is. Nekünk arra kell venni az irányt, hogy ezeket a hibákat kijavítsuk. A jegyzőkönyveknek kell képpel vissza kell tükrözni az alapszervek munkáját az ülések lefolyását, a problémákat, amelyeket megvitattak, a hozott határozatokat, valamint azt is, hogy kik a felelősök a határozat végrehajtásáért. Csak igy tudják az elvtársak munkájukat ellónőrizni és csak igy tud a felsőbb pártszervezet az elvtársak munkájában segítséget nyújtani. A pártépités ígyik fontos problémájával a kqramunisták javaslatainak kérdésével, a kritika ke önkritika bolsevik alkalmazáséval szeretnék foglalkozni. Lenin ős Sztálin X elvtárs azt tanítják, hogy a Párton belüli demokrácia éppen azt jelenti, hogy a pártszervezetekben a Párthoz hartozó tömeg cselekszik, hogy minden kommunista tevékenyen reszt vesz a Párt belŐ3 életében, A beszámoló választó gyűléseken, valamint a rendes taggyűléseken, pártértekezleteken a pártunk tagsága bebizonyította, hogy cselekvőén kivan résztvanni a pártéletben, kifejezésre jutatja a kommunistáknak alulról jövő kritikáját, javaslattal ás bírálattal harci utasításokkal adott a mindennapos munkánkhoz. ' Nekünk elvtársak az kell legyen a feladatunk, hogy biztosítsuk ezeknek az egészséges javaslatoknak a végrehajtását és az elhangzott Jó k#ifcikólc nyomán kijavítjuk párt( szervezetünk munkájában mutatkozó hibákat. Ha e.zt a feladatot jól fogjuk meg, ha. meghallgatjuk figyelmesen a kommunisták szivét, az biztosítéka lesz annak, hogy a pártmunkánk tovább javul és a párttagok aktivitása ós öntevékenysége tovább növekszik Ha mi nem törődünk a tömegek tapasztalataival, javaslataival, véleményével, akkor nem is tekint bennünket igazi vezetőknek és akkor nem bíznak bennünk és nem tudunk megfelelni a pártvezetés rendkívüli fontos és felelősségtőljes feladatának. Beszélnem kell itt arról a jelenségről, amelyre azt mondhatjuk, hogy a párttagság véleményének formális elfogadása. Meghallgatjuk a tagság által elmondott kritikát, helyet adunk neki, azonban nem változtatunk a hibákon éa 2-3 hónap múlva ugyan az az elvtérs, vagy akár egy másik is, ugyanazokra a hiányosságokra, hibákra hivja fel a figyelmünket. Az ilyenfajta bürokratizmus nem tűrhető meg ób a kommunista kritikának és önkritikának érvényesítésével nekünk éngesztelhetetlen harcot kell vivni az ilyen bürokratizmus ellen, amelyek alkalmasak arra, hogy a kommunisták széles tömegei elvosztisék a kritika önkritika alkalmazásában vetett bizalmukat. Az uj pártvezetőségekben nincsen külön káderfelelős és azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel is szükséges egy-két mondatban foglalkozni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az alapszervi kádermunkának nem vált előnyére az, hogy a reszortfelelőara volt bizva. A Pártmunkások kiválasztását ós nevelését épp ennél az oknál fogva nem tekintette a vezetőség saját feladatának, nem foglalkozott vele kellőképpen a párttitkár és ráhagyták igy a káderesre.
