Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1949 (HU BFL XXXV.103.a/3)

1949-12-13

------------— ■ y -r f -JB

éa a Pák* t bizottsági ülésre ennél fontosabb kérdéseket vittünk, nftTt pl.

Sztálin elvtárs tiszteletére a munkaverseny, vagy a pártépi tel stb. kérdd sót. Azt most tudtam meg, hogy ebből a tervből az osztályvezetők nem kaptak egy-egy példányt.

2./Ami a lcollektiv felelősséget illeti, a pártbizottság tagjainak a felelősségérzetére mutat, hogy: többen a felelősséget olyan mértékben kívánják magukravállalni, mint én, de ez helytelen. Bár a felelősség valóban lcollektiv, azt hiszemnem vitás, hogy' a pártbizottság munkájában mutatkozó hibákért ós különösen abban az esetben döntően és elsősorban mégis osak a titkár, tehát én vagyok a felelős.

Az is felvetődött, hogy ez a kérdé’b agyáltalában miből eredt? Arról már bedzéltem, hogy hogyan vettük fel azt a tervben, és hogyan reagáltunk rá.

A kiindulási poht itt az volt annakidején, hogy amikor befutottak a jelentések az egyes kizsákmányoló kereskedőkről, és iparosokról, amely joggal I háborította fel népnevelőinket ás körzeti vezetőségeinket akkor azt mondtuk

"ne mérgelődjenek elvtársak, ne fogadjanak el ezektől 5o meg loo forintot lesz ez elemekre nekünk még gondunk. M„>n kell azt is mondanunk, hogy ez bennőnket is rendkívül bosszantott és az egész akció r. gója volt az, hogy egy kicsit megtáncoltassuk ezeket a kétségtelenül sötét 0azemberkét. ■ _

Az elgondolás nem hibás, de a mód, ahogy mi azt elképzeltük, az teljesen ^Yibás. Még a lakosság is látja, hogy hogyan szorulnak ki nap nap után .o„.yán korlátozzuk állami vonalon ezeknek a spekulánsoknak a működését.

Felvetődött a reszortok együttműködésének kérdése, “n itt újra felhívom az elvtársak figyelmét arra, hogy ezen a téren sántllcálunk. Ha a reszortok jól együttműködnek, akkor a mi munkánk értéke meghatványozódik. De azt is végre meg, kell- érteni, hogy nem helyes, az, amikor az egyes osztályok vagy reszortok értekezletet hívnak össze, intézkednek lényeges kérdésekben, anélkül, hogy őzt előzőleg velem megtárgyalnák. FI. kiadnak körlevelet, amit vagy nem mutatnak me ., vagy' leküldenek azzal, hogy gyorsan nézzem át, mert márs sokszorosítani kellene, hiszen sürgős a dolog.

így dolgozni általában nem szabad. A lcollektiv felelősségéé az egy'éni felelősség megsértése ez. Van már javulás ezen a téren* de még korántsem kielégítő.

Felvetődött a kritika és önkritika kérdése. Az elvtársak hiányolják a kritikát, amelynek hiányát minden vonalon érezzük.

Nagy elvtárs azt mondja: egy éve dolgozik ás nem' ka: ott még a NBP-től kri- Xtikár a munkája felé. I inden esetre jó az, ha az ember munkáját megbírálják.De hibás az az elgondolás, hogy ha úgy képzeli el Nagy elvtárs, hogy "na ezzel most beszélünk, és ezt most me bíráljuk." Minden értekezlet, minden pártbizottsági ülés, a Szabad Nép minden száma, az üzemekben előforduló hibák és kritika a mi számunkra. Vezetőink beszéde egy na^yaktivaértelcezleten stb. Ha valahol megjelenik egy cikk, ennek, vagy annak az üzemnek vagy ke ületi pártbizottságnak a hibájáról, akkor felül kell vizsgálni saját munkánkat, mert azért közük, hogy mi is tanuljunk belőle.

De kritika az is, amikor egyes kérdésekkel éc elég sűrűn fordulnak hozzánk, ami helyes, és amikor a munkáját megvitatjuk közösen, az is kritika* hiszen rámutatunk, hogy hol a gyen ,eség.

De vigyázni kell elvtársak a kiitlkúhoz való viszonyra is. Pl. éppen te voltál, Nagy elvtárs, hogy amikor a legutóbbi p.b. ülésen a referátumodat Letten— hárman megkritizálták, elvörösödtél, és majdnem sirv fakadtál. Ha egy kritika nem minden vontjában helyes, de akkor is, ami helyes, azt el kell ismerni,, éa amihelytelen, ott vitába kell szállni.

Tanulság továbbá az is, > hogy sokáig legyen,;,itett apparátussal dolgozni azt jelenti, hogy vagy ka;: kódunk, vagy nem végzünk jé munkát. Most már hetek óta kínlódunk káder-kérdéssel , és végre meg, kell oldaniqp. mert különben nem fogunk tudni eleget tenni a mi feladatainknak. A mi munkánk megjavításának egyik döntő kérdése az osztályok feltöltése.

Zsadányi elvtár újra felvetette, hoVJy érezte, hogy nem helyes ez az akció, mert amikor elolvasta a Tájékoztató Iroda határozatét, akkor, értette meg, hogy miért deffenziv a mi politikánk a klerikális reakció ellen. Nekömk az a véleményem, hogy ez tévedés. A népi demokráciák országaiban a T.I. határozata a kle rilcális reakcióval szemben, a városi tőkés maradványok felszámo! v • m '