Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1949 (HU BFL XXXV.103.a/3)
1949-12-13
---------------— y-n r — ' ' ^ ' JB II 1 5 - ' TM ** ' ,'X 3*)$ ® , ■ ' Suha jda elvtára: Villányi elvtárs ennek a kérdésnek a túlnyomó súlyát magára vállalta. De nem egészen igy áll a helyzet, mert a pártbizottság egy kollektív testület, mi mind tudtunka dologról. Az persze nem menti Villányi elvtárs hibáját, de mi is éppen olyan hibásak vagyunk, mert elsiklóttunk a felett a kérdés felett. Nekünk figyelmeztetni kellett volna Villányi elvtársat, de mi nem tekintettük il-en nagy horderejű kérdésnek ezt. Egyaránt hibásak vagyunk még akkor is, ha <5tőle indult ki. Az osztályvezetők felelőssége felvetődött, ami engem különösen érintett, me t én £®jg; többet foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Zsadányi elvtára nekem bemutatta a munkatervet, mielőtt átadta volna Villányi elvtársnak, és nekem már akkor eszembe jutott, hogy miért olyan sürgős ez, hiszen annyi más feladat áll előttünk, A tervet Jónak találtam, mert nem néztem utána, hogy mi . is lesz annak a következménye. Mindannyian felelések vagyunk ezért a kérdésért, de én különösen felelősnek érzem magam azért, mert akkor, amikor bennem felvetődött a gondolat, hogy miért tüzzük ezt ilyen sürgősen napirendre, nem szóltam, nem beszéltük át a problémákat. AbDan is hibát követtünk el, hogy ezt a kérdést csak szűk titkári előtt akartuk megtárgyalni, és vártunk az alkalomra, amikor napirendre tűztük-volna. Ha a pártbizottság elé terjesztettük volna, akkor 7—esetleg ptt a vita folytán kijött volna mindez, de nem biztos. k Általában helytelen, hogy a pártbizottság nem tárgyaim meg egy egész kerületi viszonylatban fontos kérdést, mint ez is, hanem csak a szűk titkárin. K±x A problémákat fel kellvetni, mindent, ami a kerületi munkával öszszefügg. A kollektív vezetésnek sokkal jobban ki kell alakulni. Ezen a téren nagyon sfckat kell javítani a munkánkon. A tanácskérés nagybudapestiéi: A magam részéről többször fordultam már- a Nagybudapesti PB.-hoz, és Villányi elvtárs is,. De a magam részéről egyrészt nem akartam gyakran zavarni az elvtársakat, gondoltam, hogy nalcik is elég sok a problémájuk, ás a dolguk, másodszor, azt gondoltam, hogy azért vagyunk a kerület vezetői, hogy meg tudjuk állni a helyünket, és ®K el tudunk igazodni a kédrésekben, nem fordulunk minden nap tanácsért NBP-hez. De mind a két felfog,ás helytelen volt. Eddig bármikor fordultam hozzájuk, apróbb dolgokban, mindig szívesen megadták a felvilágosítást és az útmutatást. Az alap szervekkel, való kapcsolatunk: bár nem lehet azt állitani, hogy ez teljesen hiányozna, nem elég jé. Dlrekt nem jönnek be hozzánk, de ha már te" itt vannak, akkor előjönnek különféle ügyekkel, amikre vonatkozólag megadjuk nekik az útbaigazítást, felvilágosítást. A javítás módja: A mostani munkamódszereinkkel nem tudjuk megvalósítani mert nagyon sok tervet tűztünk ki magunk elé. Elsősorban a döntő ké déneket kell megvalósítani. Túlfeszítettük a magunk munkáját, nagyobbra méreteztük, mint xhBXx amit meg tudunk valósítani. Ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolhatjuk a feladatainkat, de meg kell találni a döntő kérdéseket, nehogy a réezletkárdé'áekxjs elhuzzáiuüfiz bennünket, a nagy feladatoktól. Amikor arról beszéltünk, hogy nem tudjuk azé egyéni nevelés kérdését megvalósítani mert nincs időnk. Éa azért nincs időnk, mert túlméreteztük a munkánkat. Ha az alapszervek vezetőivel egyénileg tö’obet tudunk foglalkozni, akkor az alapszervek is jobb munkát tudnak végezni. Amikor Kovács elvtárs engem felhívott, nem azt mondtam, hogy lebuktunk, ímn ;m nagyon helytelenül azt válaszoltam Kovács elvtárs kérdésére, hogy kikerület e ds dolog, hogy ha már Kovács elvtárs id tudja, akkor ki. Pedig, ha ezt egy reakciós, vagy "kulák'1 mondta volna, akkor mondhattam volna azt, hogy ha tudja, akkor már kikerült. De nem a nagybudapesti pb. titkárának. Az is igaz, hogy nagyon meg voltam döbbenvtt, amikor Kovács elvtárs ezért felelősségre vont, hiszen még soha nem beszéltem különben Kovácsa elvtárssal. Ez is oka volt annak,, hogy ilyen szamárságot mondtam. Zsadányi elvtárs: Villányi elvt"rs referátuma az első szótól az utolsóig komol, kritika volt a munkám felett. Tény az, hogy az a munkaterv, amit elkészítettem, valóban úgy készült, mint ahogy azt Villányi elvtárs elmondta. A gyakorlati tennivalók és az elmélet összekapcsolása nélkül. Ha tetézni _______________________________ r ____________________________________
