Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1956 (HU BFL XXXV.103.a/1)
1956-04-21--22
f —_T _------------- ww-------------------------------------------------- ■■ ■ » ■■ ^ ii — ar .Jae y M P&PM ‘ ‘ 1 ■ ÍJ - , .•?•;• ->v. ■! •.. . . ..v,...... .- !• - 0 [Másik oldalról p^dig abból a tényből kiindulva, hogy a munkások 'köréből kiindulva - a kérdésok még kevéabbé jutottak el a peli- * tlkai megfogalmazásig, vagy megfogalmazzák ugyan azokat, de nem a taggyűlésen mondják el, hanem véleményüket munkaközben, vagy villái oson - személyes beszélgetések során fejezik ki. Történjen ez akár hol, mert n pártélet keretében nem kapnak megfelelő ösztönzést arra, hogy őszintén közvetlenül segnyilatkezzanak, akár azért mert maguk sem tartják ildomosnak a bennük élő gondolatokat nyílt ferrumoa felvetni, vagy mert nem találják meg az őket foglalkoztató problémák politikai felvetésének megfelelő ] formáját. Távolról sem az következik, hegy a munkások között 1 kevesebb probléma van, vagy lényegében máé lenne a probléma. 1 A legkülönbözőbb, sek esetben burkolt formában kifejezésre jut ez n kevésbbé vitatkozó taggyűléseken is. Elmúlt vasárnap mint régi újpesti, résztvettem a ZV.kerület Pártértekezletén, ahol többek között felszólalt Gyuricaa elvtárs - régi mozgalmi elvtárs, ma a Táncsics Bőrgyár igazgatója. Felszólalásában bírálta a pártmunka és a pártélet papiros-szerűségét és megjavítására azt javasolta, hogy vezetőink többször jöjjenek ki, személyes beszélk rá getésre az egyszerű emberek közé és gyűljenek össze az Országházban, az ország dolgainak megbeszélésére. Naiv formában jutott itt kifejezésre a munkások teljesen indokolt vágya, a pártban legyen "közvetlen" beszélgetős, vezetők és vezetettek között. Az országgyűlésben hányják vessék meg a dolgozók a haza sorsát. A felszólaló mintha furcsa módon elfelejtkezett volna róla, hiszen van erszágggyülésünk, amelynek az a feladata, hogy összegyűlve megbeszélje a dolgozók legfont®sabb kérdéseit éa a Párt vezetői is találkoznak közvetlenül is a dolgozókkal. i/ilJfct a szabad Népből io tudjuk s mint az értekezleten résztvevő Gerő elvtárs la * elmondotta, hegy a Politikai Bizottság tagjai az utóbbi időben hetenként mennek ki üzemekbe, vagy különböző területekre - ilyen személyes beszélgetésekre. Ez nyilván igen hasznos, de az is ' nyilvánvaló, hegy a kapcsolatnak ez a fe mája egyedül nem bizto- I olthatja a párt egyszerű tagjai és vezetői közt a valóban smres kapcsolatos. Ilyllvánvaléan lehetetlen, hegy n Politikai Bizottság tagjai személyes beszélgetés formájában jussanak el mindenhová, másrészt kérdéses, hegy egyes legjobb szándékaikról és igazukról meggyőződött, de esetleg mégis téves véleményen lévő vezető elv társakra mi lehet nagyobb hatással egy-egy, vagy néhány munkással való beszélgetés, I v*»sy éppen a kollektíva ereje. Véleményem szerint el kell gondol[ kodni a dolog lényegén. Miért kívánják n régi munkásharcosok, jé párttagok - kommunisták is annyira a Párt szervezett életének keretein kívüli személyes találkozást, miért hiszik azt, hogy többet adhat, mint az egész munkásosztály éa az össze dolgozók teremtő erejének kifejezésére alkalmas párt és állami szervek valóságos életrekeltése, deraokratis usának biztosítása? Nyilván azért, mert az a véleményünk, hegy a párton belül nem illő, vagy nem lehet bizonyos kérdéseket megbeszélnyl, nyilván azért, mert az a tapasztalatuk, hegy a pártszervezetek munkájában a kérdések legjobb megoldásának keresése, a dolgozókra támaszkodó lenini kutatás helyett kész központi kérdések - adott helyzetnek deklaratív alátámasztása, vagy megmagyarázása vált általános módszerré. Márpedig rossz védelme a párt politikájának és a tömegek megnyeré[ sének a túlságos igyekezetünkben mindent előre meghatározni, ahelyett, hegy előre meghallgatnák a tömegek élettapasztalatát, véleményt cserélnénk velük és a kérdések előzetes vitája alapján foglalnánk állást a helyes megoldás, a kitűzendő feladatok mellett is. . / •
