Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1948 (HU BFL XXXV.100.a/1)

1948-05-23

j ' Jegy zj k

: ‘ Kum ez el vt árs bevez et o j e: fíSi V/2 . ’***

| inzert jöttünk össze, hogy a lák.P. IV.kér.szervezetét

i ‘ e-ívésitsük a 3zdp.-vel. kiérkezett a nagy pillanat amire várt és

; emiért harcolt a két párt. .. két párt egyesítésével pontot tehetünk

a harc végére, ami eddig az együttraliködest akadályozta. elindulhatunk

a felemelkedés át ián, amelyet marxrKngels jelölt ki számunkra. Fdvöz\ lém az elvtársaknx. Losonczy, Bóka elvtársakat. az Illést megnyitom.

1

Sipos Árpád elvt. iavaslata az elnökségre:

Pesszanko ovorg;, Kuruc Béla, őimonyi Pál. kink ovi ts István, Röth János, Takács Kálmáné A jelölést egyhangúlag elfogadják.

ki onyi elvtdrs az ülés táry^ysorozatát .ismerteti:

^ 1,/ A központi Munkáspárt előadóinak beszámolója.

2./ Vezetőség megválasztása.

3./ Határozati javaslat.

hosonczi eivtárs beszámolója:

A két munkáspárt egyesülésével elmondhatjuk: hogy nemzedékek álma vált valóra. Jóleső érzés az e yesillési folyamat cselekvő részének tanúja lenni, tanúja lenni annak az, eseménynek, amelynek ^megvalósulásáért a műnk Is osztály legjobbjai annyi áldozatot hoztak, sőt sokszor életüket is adták. Az egyesüléssel kapcsolatban mégis felmerül bennünk a kérdés: mi éri. nem történt ez meg a Felszabadulás 'ét- eltelt 3 esztendő folyamán ? Ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy Pártunk a Felszabadulástól kezdve követelte a munkáspártok e yes lését és harcolt a munkásegység elvi és szervezeti megvalósításáért . Iliért nem sikerült az elvi es szervezeti egyesülése - e küzdelem ellenére sem - lét! rehozni a Felszabadulás után közvetlenül, vagy az azóta eltelt 3 év

i /-v során? Azért Elvtársak, mert annak, belpolitikai feltételei nem értek meg, nem volt meg az egyesülés belpolitikai feltétele, mert a Felszabadulás után Közvetlenül a őzdpi úgy jelentkezett az immár legálissá vált politikai életünkben, hogy vezető^funkcionáriusai és szak-^ szervezeti kiküldöttei között sokan a Peyer-.i. politikai reprezentánsai voltaié és ezek a képviselők akkor még jelentős" tömeg befolyással is bírtak,,hég emlékezetünkben volt 1919 tragikus elbukása,,amikor a KI,IP I i és a Szd . úgy egyesült, hogy az Őzdp.tömegeivel a reakciósok is be-i kerültek" akkori pártunkba. Ezek figyelembevételével Pártunknak az

| volt az •üllásponxja, hogy mindaddig, amig a reakciósok szerepet játszhatnak a Őzdp-ben és ásó országos és helyi vezetésre is befolyást gya[ korolhatnak, nem tekinthető érettnek az egységes munkáspárt vigye

i és azért harcolni ugyan kell, de az% csak akkor kovetk zhet be, ha

„z egyes"lés elüfeítételei meg lesznek. Mi, az egyesült munkáspártot kezdettől fogva llarxista-Leninista alrpon dió pártnak képzeltük.

Olyan pártnak, amely csak a jobboldali őzdp-ek kizárása után születhet meg és azokkal együtt, nem dolgozhat. Az 194-5.évi választások eredményeképpen ujult" erővel lépett fel az ellenforradalmi restauráció. Alig néhány Iióneppal a Felszabadulás után 1945 el ej én már jelentkezett | r'ü - ' az ellenforradalm: veszély egy olyan párt védőszárnyai, álo.tt, mely i .az összes szavazatok 56 -át bírta. A mi .• larxista-Leniuista elméletünk*

! nek sarkalatos pontja, hogy mindig ki kell tudjuk választani azt a

legfontosabb láncszemet, amellyel az egész láncot fel tudjuk emelni, így tehát a munkásosztállyal szembenálló erők közül üi kelleti választanunk a legveszélyesebbet és annak szétveresóre mozgósítottuk

| saját tömegeink és szövetségeseink erejét.

* 3 '