Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XXI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.26.a/3)
1961-01-20
wr HLfl mm folyamatában, a proletárforradalomban jön létra. A proletárdiktatúra megszilárdítása a reataurációs erők elleni, a nemzetközi imperializmus elleni harcban, a -szocializmus megteremtéséért folyó küzdelemben a kispolgári befolyás elleni harcban megy végbe. A szocializmust megvalósító osztályerőknek a szocialista forradalmat tágabb értelemben értjiik - azonban vannak bizonyos ellentétei is egymással. Ezek az ellentétek másodlagosak. Ahhoz, hogy u fő elleniét, tehát a tőke elleni ellentét dominódon, hogy ennek rendelődjön alá a másodlagos, nem alapvető, nem untagonisztikus ellentét, az sokban a proletariátus harcának u vezetésétől e rétegeknél található kapllulisztiktls tendenciák elleni, kispolgári burzsoá szokófiaik, hagyományaik elleni fellépéstől függ, amely az adott körülmények között egyenlő a proletariátus osztályharcával, melynek szükségessége el vitai halat lan. A történelem amint beblzonyi- HjHH tóttá, a proletariátus következetes oH/tálvharca nem ejjdegenjt;, hanem megszilárdiUa a szövet- HH séget. Természetesen a harc (ó formáját és fő eszközei jellegéi tekintve nem adinhi8ztraíii| HH& nem erőszakos. Ez az általános, az alapvető. Ebben a folyamatban, hu alárendeli jelleggel Is, HHH de bizonyos adminisztrativ módszereket is alkalmazunk (ji!. tagosítás) melyek elkeriillietetlenek. Ez azonban nem válhat alapvetővé, mert « folyumnt torzulása nagyon komoly politikai következményekkel járhat együtt. (Természetesen ellenforradalmi lázadásoknál inas a helyzet. De ez csak átmeneti, pillanatnyi jelenség.) A feni megjelöli második köY«.tkezleJés. nyilvánvalóan meghamlsllia a proletárosztályharc Jalle- HH gjéJ* <nert a szövetségesekkel való kapcsolatban úgy értelmezi a prole'uriátus osztályharcát, mintha az a szövetségesek elnyomását jelentené. AU a proletárdiktatúra pedagógiai- ideológiát BHH harcát niiiil erőszakol fogja fel, az hurzsoü álláspontot tesz magáéyá, amely egyben lemondást llÉlljÉl jelent a proletariátus hegemóniájáról. Lemondási jeleni azért, inért a szövetségeseknél van olyan tendencia, amely nem a szocializmus Irányába hat, E tendenciák ellen fel nem lépni annyil jelent, mint n proletárdiktatúra léiét veszélyezteti, *Mdt nem abban dll-e a kapitalizmusból a szó- ^ cializmusba való álmenet korszakában az osztályban - tanítja Lenin -, hogy rnegvódjük a munkásosztály érdekeit a munkásoknak azokkal a csapataival, csoportjaival, rétegeivel szemben, amelyek makacsul ragaszkodnak a kapitalizmus hagyományaihoz', (Lenin Müvei 28, kötel. Szikra 1952. 89-90 old,) s nem abban, hogy *a proletárdiktatúra Idején a parasztok és kistermelők millióit; az alkalmazottak, hivatalnokok, polgári értelmiségiek százezreit leli dtnevelni'1 - a kispolgári tömegbefolyások ellen folylutott hosszú és fáradtságos tömegharo utján, • (Lenin Müvei 31, kötet. Szikra 1951, 109 old.) Aki urru az álláspontra jut, hogy a szövetségeseket elidegeníti az osztályban, az nemcsak a munkásosztály és szövetségesei kapcsolatát nem érti, nemcsak a proletárosztályharc lényegét hamisítja meg, hanoin a proletárforradalom, a proletárdiktatúra uiapjút teszi semmissé, A fentiekből következik, hogy pártun.k, amikor a sgövetgégl polltikájái kialakította: 1.) A marxizmus-leninizmus szellemében járt el, a proletárosztályhanot marxi lenini értelem* ben fogta fel.
