Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XXI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.26.a/1)
1985-02-23
B IPJ MEIXNSR JÓZSEF CSM. HSZKV dolgozója B Kedves Elvtársnők, Elvtársak! ^9 Tisztelt Pártértekezlet! ^R ■Kg Bevezetőben engedjék meg, hogy átadjam Önöknek a Csepel Müvek J^R Hőerőmű Ó3 Szolgáltató Közös Vállalat kommunistáinak* és vala■R mennyi dolgozójának forró elvtársi üdözletát,^ kivánságát, hogy H| 9^ a Pártértekezlet érje el célját, fontos adalékul szolgáljon Hpt Pártunk XIII# Kongresszusának előkészitéséhez. 9R Igd- Elvtársak! K Három problémakörben szeretném kifejteni véleményem, illetve j^H az általam képviselt elvtársak véleményét tolmácsolni. Az ■■ 9£ Írásos anyag és a kongresszusi irányelveket tárgyaló, annak KR tapasztalatait levonó állásfoglalás is foglalkozik e három j^H H| problémakörrel. B ^ Ne vádoljanak elfogultsággal ha első helyen, mint a Csepel Müvek |9| dolgozója, a nagyipari munkásság helyzetevei foglalkozom. Annál ^9 is inkább ne, hisz vitathatatlan - legalábbis ideológiánk ■I klasszikusai szerint, - hogy társadalmunk építésében a vezető szerep az ipari munkásságot, ezen belül is a legjobban szervez- H hető, a legegységesebb nagyipari munkásságot illeti. HS| Ami ezt a vezető szeredet illeti, a nemzeti jövedelem termeié|H sében is megvalósul, részarányát tekintve, de az elosztásnál 9R Hp - véleményem szerint - bizony már nem. 19 ^R| A nagyipari munkásság napjainkban nincs megfelelően megfizetve 89 Ht ezt el kell ismernünk. Részesedése a javakból nem éri el a 9R termelés arányát. Az eddig funkcionáló kötöttebb gazdaságirányitásiHI ^R rendszer a nagyvállalatokat a fejlesztési és részesedési alapok |H képzésében és a bérfejlesztés lehetőségeiben is hátrányos hely- |H 9 zetbe hozta a lazább szervezeti kereteken belül működő kisválla- Kjfl lati formák, TSz melléküzemágak, szövetkezetek és már ipari szférán kivüleső gazdasági ágazatokkal szemben. Ez olyan munka^9 erőmozgást eredményezett, amely igen negativan értintette a nagy- |9 ipart. Az tény, hogy az ipari nagyvállalatok jelentős erőfeszi^B téseket tesznek annak érdekében - és mondhatom, hogy a mi válla- |B ^B latunk is -, hogy a munkaerőt megtartsák. De ez mind kevés, nem tudjuk a versenyt felvenni környezetünkkel. Arról nem is ^B beszélek, hogy vállalatunknál olyan keresett szakmák találhatók ^B meg, amelyek manapság a nagyiparon kívüli szférában jobban meg- |9 ^B fizetettek. Nyilvánvaló, hogy ösztönöznünk kell az eszközök és ^R a munkaerő mobilitását, de ez népgazdaságilag csak akkor előnyös, ha az eszköz és a munkaerő tendenciájában a nagyobb hatékonyságú BR termelés felé áramlik, csakhogy jelenleg a munkaerőáramlás - mint ^9 már említettem - zömében olyan melléktevékenységek felé irányul, ahol gyakorta a népgazdaság szempontjából értéktelenebb, vagy |B 9K a kisebb népgazdasági hatékonysággal végzett munka is nagyobb ^Bj jövedelmet eredményez és a követelmények nem egyszer még a nagy- ^R ■ iák -
