Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.25.a/4)
1965-07-31
r ' i- 11 -Mér; nehezebb határozott biztató választ ódni azokra a jogos'kérésekre, amelyek teljesítésére a közeljövőbe nincs is kilátás. Bármennyire is hivatkozik a válasz objektív nehézségekre, a donto mégis az elutasító jellege és ez'nem nyugtatja meg azokat, akiket a probléma közvetlenül érint. Kétségtelen, hogy a bejelentések ügyintézésével kapcsolatban mind a lakosság, mind podig a tanácstagok részéről a legtöbb bírálat az Epitésí osztályt éri. Az előzőekből minden esetre az is ki- . tűnik, hogy a bojolentések ügykozelóf a nem kizárólag adminisztrálás 'kérdésé /iktatás, nyilvántartás, válaszlevelek megfogalmazása stb./ hanem az szorosan összefügg az osztály dolgozóinak napi munkájával. Az osztály munkáján természetesen lehet és kell is javítani, de ez önmagában a problémáknak csak kis részét oldja meg. Éppen ezen nehézségekre való tekintettel az Ideiglenes Bizottság fokozott figyelennel vizsgálta meg a Műszaki osztálynak bejelentések ügykezelésével és intézésével kajpesolatos munkáját és beszámolónkban megpróbálunk a problémák okaira is rámutatni. ^ Az utóbbi évek átlaga szerint az Építési osztályra évente mintegy looo közérdekű bejelentés érkezik, ami majdnem kétszerese•az összes többi osztályokra együttesen érkező bejelentések számának. Fa figyelembe vesszük, hogy minden egyes bejelentést külön ügydarabként kell kezehi és minden ilyen ügydarab utjának tiz állomása van, az iktatás és a válasz postázása között, akkor belátható, hogy már maga az ügykezelés elég sok időt vesz el még akkor is,ha semmi érdemi munka nem történt. /Az ügykezelést viszont, csak a nyilvánfcartősok áttekinthetőségének a rovására lehetne komolyabb mértékben egyszerűsíteni./ Az Ideiglenes Bizottság véleménye szerint a bejelentések ügyintézésével kapcsolatos problémákat legegyszerűbben és leghatásosabban a bejelentések szamának a csökkentésével lehetne orvosolni. Az 1964. óv utolsó negyedében beérkezett bejelentéseket megvizsgálva ne-''állapítottuk^ ho-y azoknak mintegy 75-8o %-át a Tanácstag — meg tudta volna válaszolni a helyszínen. Nem egy olyan bejelentés is van, amelyben újból ugyanazon'dolgokat kérik, amelyekre már több alkalommal ment elutasító válasz. Meg vagyunk róla győződve, hogy a Tanácstagok átlagos tájékozottsága elegendő annak megitelesohez hogy egy-egy beszámoló alkalmával áhangzó kívánságok közül, melyek azok, amelyek megvalósítása lehetségesnek látszik és melyek azok, amelyekről azonnal meg lehet mondani, hogy belátható időn belül nem oldhatók meg. Ha ilynódon csökkenthété a bejelentések szama, akkor egyrészt több idő van a megmaradó, dc_a roális lehetőségek figyelem.bevételével benyújtott igények megvizsgálására,másrészt ritkábban fordulhat elő, hogy a rengeteg teljesíthetetlen kívánság között elsikkad egy-két olyannak a teljesítése is, amely pedig egyébként megoldható volna. Véleményünk szerint a lakosság részéről is kövesebb szemrehányás érné a tanácsot, ha a beszámolón, vagy fogadóórán'felmerült kérdések nagy részét a Tanácstag azonnal megválaszolná. Ez politikailag is helyesebb, mint az, hogy a kérésnek a Tanács apparátushoz való továbbításával ronónyt ébrosztürv a lakótársakban, akiket azután akkor ér csalódás, amikor az elutasító választ megkapják. . / , L _________________________________________________________________^ _________________________________________________________________________________l t
