Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.25.a/4)
1963-04-05
Az a revizináata, nacionalista nemzeti, egység, melyet abban az időben a revizionisták és más ellenforradalmárok hirdettek, gyakorlatilag a meglévő osztályéilentétek elhomályositására, a munkásosztály leszerelésére irányultak egy olyan helyzetből, amikor rendkivül éles formában ütköztek meg a szocializmus és az ellenforradalom erői. n Ma a szocialista nemzeti egységet azért tűzhetjük napirendre, mert akkor a nemzeti egységnek ezt a na-cionalista koncepcióját, nacionalista, felfogását ^határozottan elutasítva, ezt a harcot végig vit. tűk; levertük -az ellenforradalmat és a társadalom egész szerkeze. tében megvalósítottuk azokat a szocialista átalakításokat, amelyek , uj objektiv szocialista alapot teremtettek most már a szocialista , ■ ; nemzeti egység magvaló3itásáhóz„ • * A szocialista nemzeti egység jelenlegi politikája a párt egész j e■ len,legi ^szövetségig politikája, tehát szöges ellentétben all a revizionisták'nacionalista felfogásával, az osztálybéke revizionista, opportunista koncepciójával. Másfelől* azonban elhatároljuk magunkat az osztályharo különböző szektás eltorzításaitól, leegy.szerüsitésztől is, mindenek^elótt attól a két sztálini dogmától, amelyről a párt augusztusi határozata is szól a törvénysértő perek lezárásával kapcsolatban. Ez a két sztálini^tétel azt hirdette, hogy egyrészt az osztályharc a. szocializmus építése idején, sőt, a szocializmus győzelme után is állandóan és törvényszerűen éleződik, másfelől pedig azt, hogy az ellenség elsősorban a pártban bújik meg, tehát az ellenséget" elsősorban a jártban kell keresni. Ismeretes, hogy ezek a sztálini dogmák ideológiai alapul és igazolásul szolgáltak a szocialista törvé nyesség durva megsértéséhez is, és tudjuk, hova vezettek. Megemlítendő az a felfogás, amely - ha nem is mindig nyíltan - különböző változatokban, burkolt formában elég gyakran jelentkezett, mely szerint az osztályharc elsősorban a fegyveres harcot, vagy ha nem is nyílt fegyveres harcot, a polgárháborút, d-e mindenképpen a belügyi természetű feladatokat, ellenséges összeesküvők leleplezését, felszámolását, fegyveres bandák,diverzánsok, 3zabotőrök lele"~ i lezését, egyszóval a proletárdiktatúra elnyomó funkcióját jelenti. Mindez természetesen az átmeneti korszakban az osztályharc rendkívül fontos része és bizonyos esetekben, bizonyos helyzetekben legfontosabb része is lett. Ilyen legfontosabb része volt az osztály. harcnak pl. nálunk 1956-ban s nem elhanyagolható része az osztályhoz nak ma sem. De csak erre,, vagy főleg erre korlátozni az osztály har•cot, helytelen. Karos és helytelen, mert elfedi az osztályharc bonyolultságát s az osztályharc különböző bonyolult kérdéseiben hely! télén módszerekhez vezet. Lenin mindig hangsúlyozta, hogy az átmeneti korszakban ás osztályharc tulajdonképpen a halóló, de még szívósan ellenálló kapitalizmus és az uj, fej^lődő szocializmus harca, amely az élet minden területén megnyilvánul, .amely a gazdasági életben épp úgy jelentkezik, mint a kulturális életben, de ennek- a harcnak minden területen megvannak a maga sajátosságai,' a maga sajátos eszközei, formái, A harc formáinak, aólézereinek, eszközeinek ezt a változatosságát, féleségét, sajátos jellegét húzta alá Lenin akkor is, araiknr arról-A . t_ —j L________________________________________________ • BIU flIU I ............................................................. II 111 >«« | l INI I 1 II II Ilii I I ---------' 'I
