Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.25.a/3)

1985-11-15

I I

;

SottTb felismerés, hogy ma több olyan kérdést ts tftusagt problémaként kezelünk, amely az egész társadalmat érinti. Ez a leegyszerűsítés meggátol bennünket abban, hogy felmerhessük gondok valódi nagyságát, megteremthessük a megoldásukhoz

szükséges erőforrásokat. , i

A legkézenfekvőbb példa erre a lakáskerdes, amely társadalmunknak egyik legfeszítőbb gondja. Gyakran mégis úgy besze- j lünk róla, mintha megoldásában csupán az ifjúság lenne eide- t kelt. Kétségtelen, hogy az önálló lakás megteremtése - amely nélkülözhetetlen feltétele a családalapítasnak - a fiatalok jelentős részének igen nagy erőpróba. A lakásprobléma azonban mind anyagi értelemben, mind az életkörülmények szempontjából a szülők korosztályát is érinti. Külön-kulon egyik nemzedek gondjai sem oldhatók meg. Átfogó, társadalmi meretu megoldást

kell keresnünk. Erről még szólok. ,

Az ifjúságpolitikai és a társadalompolitikai problémák indokolatlan elkülönítésének példája az is, ahogyan több helyen a pályakezdők bérével foglalkoznak. A pályakezdők bérének helyzete és a belőle származó feszültségek közismertek. Ezt csupán annyival szeretném kiegészíteni, hogy a helyzet, illetve a megoldás esélye nem mindenütt egyforma: az állami koltsegvetesbol fenntartott intézményeknél valamivel rosszabb, míg a termelő vállalatok többségében valamivel kedvezőbb a helyzet. Az elmúlt évtizedben többször próbáltak orvoslást találni a pályakez- ^ J dők bérének gondjaira. Egyik közismert intézkedés az volt, hogy megemelték a pályakezdők bérét. Úgy vélték: ezzel rendezték a kérdést. Rövidesen kiderült azonban, hogy a gondot nem oldották meg, csupán elodázták. Egy éven belül ugyanis a már nem pályakezdő, de még viszonylag fiatal dolgozók bére okozott újabb fejtörést.

Nyilvánvaló, hogy a pályakezdők problémáját, jövedelmi helyzetét nem lehet kizárólag ifjúságpolitikai megfontolások alapján sikeresen megoldani. Ez általános társadalmi, gazdasági kérdés.

Hosszú távra szóló megoldást nem az életkor szerint alkalmazott bérpreferencia jelenthet, hanem a teljesítménnyel arányos bérezés. Arra van tehát szükség, hogy vállalataink és intézményeink