Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.25.a/3)
1985-11-15
i " ■ I 1 ■ I ■ III I III I .. ■ I p. .1 1 1 r ,áwwa*>^ iMf M I ! ) L I kát, hogyan tanulnak, dolgoznak, hogyan állnak helyt a haza védelmében, mit tesznek a társadalomért. Az ifjúság társadalmi helyéről kialakított felfogásunk alapján 28 évvel ezelőtt azt is kimondtuk, hogy az ifjúságért nem egyik vagy másik szervezet, hanem az egész társadalom felelős. Megjegyzem, hogy ezt az alaptételünket ma is gyakran és sokan hangoztatják - esetenként a tennivalók elvégzése helyett is. Éppen emiatt figyelmeztetett a Központi Bizottság arra, hogy az élet az ifjúságpolitikai munkában a tennivalók pontosabb megosztását sürgeti. Teendőinknek egy jelentős része abból ered, hogy nem jött létre megfelelő munkamegosztás az ifjúság nevelésében. Ezért a pártszerveket és -szervezeteket is felelősség terheli. Ezen a téren {’**“' érdemi változásra van szükség, mert a különböző szervezetek és mozgalmak több hasznos kezdeményezésük ellenére sem tudták kialakítani azokat a munkaformáikat, szervezeti kereteiket, amelyekkel javíthatnák a fiatalok között végzett tevékenységüket. Túlzott hangsúlyt kapott a közös felelősség, elhalványult az egyes intézmények saját felelőssége és tennivalója. A családok, a szülők, az egyének kötelességei esetenként a társadalom felelősségétől elszakítva jelentek meg a közgondolkodásban. A megoldandó feladatokhoz nem mindig járult megfelelő szervezeti és anyagi háttér. A Központi Bizottság állásfoglalásában kiemeli azt az alapvető s szerepet, amelyet különösen gyermek- és serdülőkorban a család játszik a fiatalok nevelésében. A család szerepe ebben a szakaszban a legnehezebben pótolható. A szülőket azonban ma számos tényező fékezi, gátolja abban, hogy maradéktalanul eleget tudjanak tenni e feladatnak. A hagyományos családmodell átalakult, és ma is változóban van. Közismert gondunk a válások magas száma és az egy szülővel élő, illetve állami gondozásba vett gyermekek növekvő aránya. Illúziók is lábra kaptak. Teret kezdett hódítani az az elképzelés, hogy a szocialista állam a gyermekekkel és az ifjúsággal kapcsolatos problémák megoldását fokozatosan magára vállalja, és meg is oldja. A családokat azonban senki sem mentheti fel az ifjúság nevelésében rájuk háruló felelősség alól, és többségük ezt nem is várja. Azt azonban becsületesen be kell vallanunk: magunk is hittünk benne, hogy állami eszközökkel - ha nem is min-
