Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.25.a/1)
1989-09-29
A harmadik dolog, amit felismert a vezetés, hogy a demokratikus, a szocialista pluralizmus nem egyenlő az anarchiával és a rendetlenséggel, hogy a politikában is be kell tartani a fokozatosság elvét, s hogy nem volt a történelemben még olyan demokrácia és ma sincs, amelynek ne lett volna partja, ne lettek volna küszöbök, amelyet nem lehet átlépni. Őrölök annak a megállapitásnak is, hogy szükséges a gazdasági reform és a politikai reform előrehaladásának szinkronja. Én azt olvastam ki a KB anyagából, hogy a pártvezetés felismerte az MSZMP nemzetközi felelősségét, szövetségesei és a nyugat felé egyaránt. Nevezetesen arról van szó, hogy aXX.század egyik nagy felfedezése az a tény, hogy egy vezető politikai párt és egy kormány politikai lépéseiért, tetteiért nemcsak saját népe felé felelős, hanem felelősséggel tartozik szövetségeseinek, politikai ellenfeleinek egyaránt. Végül pedig nem a teljesség igényére törekedve visszautasitott minden olyan törekvést, ami egyrészt a sztálini modell állami és politikai mechanizmusát akarja konzerválni, de visszautasitotta azt is, amely a hatalom olyan bázisait kivánta szétzúzni, mint pl. hazánk függetlenségét és törvényes rendünket biztositó fegyveres erőket, vagy azt a kisérletet, hogy az elmúlt több, mint négy évtizedet globálisan utvesztésnek nevezi és amely súlyos lelkiismereti konfliktueokat okozott a párttagság százezreiben és itt nálunk a XX.kerületben is. Most néhány szót arról, itt is a teljesség igénye nélkül, ami további tisztázásra szorul. Ma azt mondják nekünk tisztelt elvtársak, hogy ne csináljunk Pozsgay ügyet, mert a KB sem csinált, tehát, ha ez nem is igy hangzott el, hogy szeressük a Pozsgay elvtársat. Először is hangsúlyozni szeretném, hogy egyetlen józan és előrelátó kommunista nem akar pártszakadást. Másodszor nem a párttagság akart Pozsgay ügyet csinálni, ezért egyedül a Pozsgay elvtárs felelős, aki megfeledkezett, mint vezető politikus és mind a Pol.Biz. tagja a párt normáinak és fegyelmének betartásáról, ügy szintén nem a párttagság akarta tüdőre és májra szétválasztani az embereket és benne a párttagságot. Nem mi akartuk, hogy 1956. egyik sommás értékelése helyett egy másik sommás értékelés kerüljön, és nem mi fogalmaztunk úgy, hogy az elmúlt több, mint 40 év hazai története utvesztés volt. Végül pedig éppen a fentiek alapján mondanám, hogy nem függ össze feltétlen a pártegységgel, hogy a párttagság szereti-e, szimpatizál- e egy politikai vezetővel. Pártszervezetünk többségének véleménye az, hogy nem szereti a Pozsgay elvtársat. Ugyanakkor örülnénk neki, ha nálunk is kiérdemelné a bizalmat. Egyébként meggyőződésem, hogy érdekes és tanulságos olvasmány lesz, ha egyszer majd megjelenik a KB. legutolsó ülésén elhangzott 47 felszólalás anyaga. Hangsúlyozni szeretném, hogy mi teljesen egyetértünk a KB. azon megállapításával is, hogy ezt az országot a régen megcsontosodott elvekkel és dolgmákkal, régi gazdasági és politikai módszerekkel nem lehet a kátyúból kihúzni. Bennünk is megfogalmazódott a változtatás óhaja, és szükségessége, és tenni, cselekedni is akarunk, ezért is értünk egyet a kiküldött vitaanyag azon megállapításaival, mely a kerületben folyó pártmunka tartalmi, szervezeti és módszertani megújulásának szükségességére utal. Engedjék meg. hogy néhány veszélyre is felhívjam a figyelmet a régmúlt történelmünk és a jelen tapasztalatainak tükrében. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy egy-egy jelentős esemény után, ilyen volt pl. maga a pártértekezlet, a vezetésváltás, elindultunk a fellendülés utján, úgy éreztük, hogy van cél és^perspektiva, és mit tapasztaltunk? Azt, hogy nem tudtunk élni a történelmi lehetőséggel, nem voltunk következetesek, hogy sokszor saját határozatainkat és véleményünket havonta, sőt naponta megváltoztattuk sokszor arra való hivatkozással, hogy azt túlhaladta az élet. Egy politikai pártnak a történelem tanulságai szerint még soha nem okozott kárt a következetes elvi politika, amelynek ugyan mindig párosulnia kell a kellő rugalmassággal, amely azonban soha nem téveszthető össze a kapkodással, a kalandorsággal. Miért hangsúlyozom ezt? Azért, mert az itt ülők közül sokan emlékeznek még arra, hogy volt egyszer a Magyar Dolgozók pártjának V. kongresszusa, ahol megtörtént a két frakció vezetőjének Rákosinak és Nagy Imrének I_______1_______J L,-.......... — —• — — - - - • — - - - - - —- -- — — — ————-—-------•—■— r n- 25 -
