Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.25.a/1)
1989-09-29
i * A fiatalok együtt várják a beígért béremelést, melyet már 1945-től Ígérnek nekik. Az áremelkedés megállítását, és várják azt, hogy a több évtizedek alatt szamárlétrán feltornázott bérüket végre nyugdíjban megtarthassák vásárló értékét. Valami büszkeséget is éreznek azért, lokálpatriatizmusoknál fogva, hogy uj iskolák, uj áruházak, uj utcák, gázvezetékek épültek a kerületben. Büszkék erre, és arra is, hogy a rádióban és a tv-ben a kerületről számos jó hir érkezik, olvassák a Köznevelésben Becsei elvtárs nyilatkozatát a tanácsi munka megújulásáról. Látják a kerület fáradozását, erőfeszítését, itt is Önök is látják a tárgyi feltételek javításáért. Azt szeretném érzékeltetni - a félreértések elkerülése végett - , hogy az értelmiség, ezen belül a pedagógusok nem lázadozó, nem ellenségként vannak,jelen pillanatban , nyugalmat, békét, dolgozni, megélni szeretnének, ezért drukkolnak. Mi az amit kérnek? tisztaságot, őszinteséget, a vélemények további szabadságát, megfontolt állami és pártvezetést, kiemelkedést ebből a kátyúból. Okos gazdasági döntéseket, melynek nyomán gazdagodhat a nemzet, a magyar nép.Reménykednek abban, hogy a társadalom megérti a pedagógusokra is szükség van, hogy jó, alkotó, megújulásra kész ifjúságot neveljenek. Bízunk abban, hogy eljön az idő, amikor végre önállóbb lehet az iskola, pedagógiai, gazdasági vonatkozásokban is, és ezen az utón sokszínűbb, erőteljesebb, jobb lesz a nevelő-oktató munka. Meg kell állítani a pedagógus pálya presztízsének további romlását, végre nemcsak szavakban kellene elismerni, hogy a pedagógusok is értéket termelnek, egyáltalán nem könnyű tárgyi és megélhetési gondok között. Én azt hiszem nem kell azt érzékeltetnem, hogy megélhetéssel küzdő tanitónénik a legérzékenyebb anyagot formálva, nem mindegy, hogy milyen idegrendszerrel, nyugalommal foglalkozik a gyerekekkel, és talán a tanárok részére mondanám, hogy nem mindegy, hogy milyen érzelmekkel, politikai telítődéssel,ha napi gondokkal küzd. Szólnék arról, hogy a körzetbe mit tapasztltam. Meghívtak a XX/7-esbe, hazafias beszélgetésra a Népfront keretjében és ott egyik elvtárs elmondja, hogy mit akarnak már megint alternativokazavarosban halászni, csak a hatalmat akarják, de kis munkát nem vállalják. Az egyik jelenlévő tiltakozott, megkérdeztem miért? mert ő a demokrata fórum képviselőjeként van ott. Megkérdeztem tőle, elvtárs? együtt akar Ön dolgozni a Népfronttal? - Erre nem nyilatkozom, mert még nem vagyok fölhatalmazva. Elmentem a kerületi elnökségi ülésre a Hazafias Népfrontba, egy nagyon felkészült elvtárs adott tanácsokat és javasolta Illyés Gyula szavaival, legyen a Népfront a nemzet lázmérője. Igaza volt, én hozzátenném, nemcsak lázmérőre van szükség, hanem lázcsillapítóra is. Olyan antibiotikumokra, amelyek irtják a kórokozókat, a jobbulás szándékával, gyógyulás kell, nem elég a jót akarni. Kívánom, hogy legyen világosság. Történelmünk megítélésében, megfelelő körülmények az oktató-nveleő munkában, mint párttag lehessen, már van jogom kérdezni, hogy jó ez igy elvtársak? Mert eddig csak tömegesen állítottuk, többször kérdezzük meg, hogy jó- e igy? Ha megkérdezzük, akkor majd elgondolkodunk rajta és olyan döntések születnek, melyek igazi vitában alakulnak a káderfejlesztésről. Több olyan vezetőt lent és fent, akik hajszálgyökerekkel rendelkeznek az adott területükön, olyanokkal lehet csatátnyerni, akit az adott közegben legjobban ismernek, ott élnek közöttük, tehát érzékelik a lázmérőt. Kívánom, hogy találjunk sok ilyen elvtársat Pesterzsébeten is. Uj szemlélet legyen a vitában, amit említettem. Az értelmiség lebecsülése helyett, őszinte megbecsülést szeretnénk. Úgy gondolom, hogy a nemzet csak együtt emelkedhet fel a munkásokkal és az értelmiségiekkel. Végül talán egyet, hogy ki a jó elvtárs? Jó elvtárs az, aki a legtöbbet tud tenni az adott helyen, és én most nagyba mondom, az ország felemelkedéséért. Nagyon sok elvtársat látunk, akikre azt mondjuk jó elvtárs, de végezetül kiderült, hogy tevékenységével nem sok jó született. Én nagyon remélem, éppen a lakosság, az emberek megnyugatása céljából, önmagunk megnyugtatására, hogy a babérkoszorúkat ékesítettek, hát bátrabban mondjuk egy kicsit meg majd, hogy kik feleltek azért. Még legyen időnk majd megmondani, bízom benne, hogy lesz, mert elvárják tőlünk, és a bizalmat ez erősíteni fogja. L. — ^ r n * - 18 -
