Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.24.a/1)

1988-10-29

r i-fiiét nem csupán a legfontosabb politikai döntések meghozatalának a színhelye, hanem egy párt életében a politizálás egyik legintenzivebb módja. Intenzív, hatékony, hiszen mindazok jelen vannak akik felelősen jogosultak képviselni a kispesti kommunisták véleményét, álláspontját, és akik meghatározó szerepet töltenek be pártunk kis- 1 pesti osztagának jövőbeni tevékenységében.

Elsősorban tehát ezt tekintjük a pártértekezlet funkciójának, közös politizálást, hiszen ma.talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy leginkább erre van szükség. Egy nyelven beszélni, egyformán érteni céljainkat, teendőinket, közös dolgainkat. Ezzel egyszersmind azt is szeretném jelezni, hogy mi nem a funkciója pártértekezletiinknek, hiszen sajnos a példák,az előtörténet az országos pártértekezlet óta megtartott különböző pártértekezletek, területi pártértekezletek eddigi sora nem ad kellő alapot az összehasonlitásra. Szeretném azért is meghúzni a különbséget jelző vonalat, mert itt nem kényszerültünk pártértekezletet tartani,Még augusztusban a kerület felelős politikai vezetőinek kezdeményezésére született meg a döntés, és a helyzet, a feladatok reális felmérése nem pedig valamifajta alulról jövő nyomás alapján. Nem mintha ez hiba lenne ott,ahol erre szükség van, ezzel élni kell. Ám a tudatosság meg a spontaneitás a mi esetünkben más arányban jelentkezett,mint az eddigiekben. Ebből adódóan világosan meg kell mondanunk, hogy pártértekezletünknek nem szelep funkciója van. Nem azt tekintjük politikai hatásának, hogy a felgyülemlett keserűséget, feszültséget, aggodalmat, esetlegesen politikai tehetetlenségek fölött érzett haragos érzelmeket, izzó hangú felszólalásokban egymás fejéhez vágjuk, s ezután mint aki jól végezte a dolgát, haza megyünk és minden folytatódjék a régiben. Az sem indok a pártértekezletünk összehívására, hogy kerületünk közéletében valami oly mély erkölcsi fertő alakult volna ki, oly botrányos ügyek kerültek volna a nyilvánosság tudomására, melyek ellehetetlenítik erkölcsi, politikai értelemben a vezetés további funkcionálását. Nem hiszem, hogy az a szerencsés módja érett vezetői kérdések megoldásának, ha ezt pártértekezleteknek kell kikényszeriteni. Úgy gondolom, hogy pártunknak kell lennie annyi élő, egészséges erejének, hogy a munka természetes rendjében rendezi az érett személyi kérdéseket. És itt szeretnék visszautalni a pártvitában feltett egyik kérdésünkre, csak emlékeztetni sze-