Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.24.a/1)

1988-10-29

Lénárt István: Felkérem Fabriczki elvtársat tartsa meg vitaösszefoglalóját .

Fabriczki András: Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársak!

Engedjék meg, hogy a vitaösszefoglaló bevezetőjeként egy nagyon szubjektív gondolatsorral kezdjem a mondanivalómat. Én még nem tudom, hogy mi lesz a választás végeredménye, és korábbi beosztásomban megerősítve vagy abból eltávolitva fogok-e innen hazamenni.

Mégis azt kell mondjam Önöknek, hogy mindettől függetlenül most egy boldog ember áll Önök előtt. És azt hiszem, hogy ezt most egy kicsit meg kell indokolnom. Martin Luther Kingnek, a nagy amerikai polgárjogi harcosnak volt egy szokása, hogy minden beszédében a fontosabb passzusokat, kitételeket ugyanúgy kezdte. Minden passzus elején azt mondta, hogy van egy álmom, és utána elmondta, hogy mi ez az álom. Hogy milyenek leszünk, milyen világot akarunk, mi az amiért harcolunk. Nos engedjék meg, hogy én itt most arról beszéljek, hogy nekem is van egy álmom. És úgy tűnik, hogy ez az álom kezd valóra válni. Ez az álom arról szól, azóta, mióta a mozgalomban dolgozom, hogy nekünk olyan pártunk legyen, amit minden perc^ ben a magunkénak érzünk. Olyan pártunk legyen, amelyikben otthonosan érezzük magunkat. Olyan pártunk legyen, ahol az érvek és nem a személyek súlya dönti el, hogy kinek van igaza. Oyan pártunk legyen, ahol kölcsönösen tiszteljük egymást, s megtiszteljük egymást azzal, hogy szemtől szembe megmondjuk tévedéseit, eredményeit, hibáit egyaránt. Ez a mai pártértekezlet, s annak vitája igazolni látja azt, hogy az a 4 év, amit itt a kerületi pártbizottságon töltöttem, legalábbis a saját törekvéseim szempontjából nem volt hiábavaló. Eljutottunk odáig, hogy szemtől szembe, név szerint meg merjük mondani egymásnak, hogy mi nem tetszik. És nem dől össze a világ. Es én nem tekintem magam, sem kevésbé megbecsült, sem megsértett embernek attól, hogy kaptam, néha kemély, nem is mindig teljesen pontosan igazságosnak érzett, de többnyire megszívlelendő tanácsokat, kritikákat a munkámat illetően.

\- 118 -