Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Propaganda és Művelődési Munkabizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1987 (HU BFL XXXV.23.a/10)
1987-05-27
S mindez nem elég, hisz nem lehet közömbös a helyi politikai, társadalmi, állami vezetés száméra sem, hogy a százezres lakónépesség és a több ezres dolgozói létszám jól érzi magát, s tesz eleget mindennapi kötelezettségeinek, vagy testi, lelki, szociális bajain rágódva, rossz közérzettel éli mindennapjait. Erősíteni kell a bizalmat a lakosság és az egészségügy között. Párbeszéd itt nem ellenfelek között folyik, bár az érdekek tagoltak és nem is mindig esnek egybe, de ennek feltárása és a feszültségek levezetése valóban a politika (a helyi politika!) feladata. I. Kerületünk egészségügyi ellátása 198o-ig is sokat fejlődött, de a kissé „falusias" ellátás, a korszerű eszközök hiánya, a túlzsúfoltság már nem igazán felelt meg a korszerű egészségügyi követelményeknek . Azonban a megszokás és a hagyomány nagy úr, s ezért kezdetben nagy ellenállásba ütközött a lakosság részéről az új helyzet elfogadása, s ez nem kis mértékben a régi megszokotthoz ragaszkodó egészségügyi dolgozók ellenállásával is találkozott. Még ma is itt-ott előfordul, hogy az új, korszerű Jáhn Ferenc Kórházat nem érzik magukénak, hogy visszasirják "az a rongyos régi"-t, amit "elvettek" tőlük. Természetesen sokkal kevesebb meggyőző munkára lett volna/lenne/szükség, ha az új egészségügyi intézményeinkben a korszerűség mindig és kizárólag a beteg érdekeinek szem előtt tartásával párosulna, ha nem elgépiesedést, antihumánuraot szülne, ha egészségügyi dolgozóinkat megkimélhettük volna társadalmi bajainktól, egyszóval, ha ideális feltételek között ideális emberek hajtották volna végre az átalakítást. De mint tudjuk ezen az élet némileg színesített. 1981-ben amikor a Dél-Pesti Kórház a semmiből kinőtt, nem egy stabil kórházi bázissal a háta mögött indulhatott, dolgozói sem egyik napról a másikra formálódtak közösséggé. ff _________ , r i- 2 -