Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1986 (HU BFL XXXV.23.a/4)
1986-03-06
' i HMraMMWMM* • ■—- - *"■ * I f 1 I I; 3 Régi újságíró szlogen, hogy jót jól leírni a legnehezebb. /Aki ötmillió Ft-ot hoz a népgazdaságnak, az nem túl érdekes, aki ugyanennyit sikkaszt, az már tollvégre kívánkozik./ Ma olyan korban élünk, amikor nem kell a hibákat elhallgatni, ^ csak jó volna kellő arányt találni. Ehhez meggyőzően, vonzóan, [ olvasmányosan kell tudni Írni, beszélni, agitálni a jó mellett. i A tömegkommunikáció ebben segíthetne legtöbbet a pártszervezei teknek. Tapasztalataink szerint akkor hasznosítható a pozitív példa,- személyiség bemutatása - ha az nem hirszeriien tömör ,/"X. Y. , aki szeret dolgozni"/ hanem bemutatja a konkrét emberi erőfeszítést, indítékokat, küzdelmet, azaz a jó születésének valóságát is. Kár, hogy kevés a kifejező példa. Egyet a hangos szemelvényekben megkockáztatunk. /Huszas Stúdió: Négy történet, egy román nemzetiségű magyar asszony hazafisága./ Nemcsak a jó példákon keresztüli pozitív értékközvetítés kevés. A fejlődést előmozdító értékek közvetítése, megragadása is szükséges. Úgy tűnik nem népszerű dolog a szocializmus vállalásáról, a munkafegyelem, a tisztesség, az elvszerüség, az öntudat, az osztályszolidaritás, stb. témáiról írni. /El is kell gondolkoznunk, hogy a párt és szakmai közvélemény megfelelően pártolja-e ezt?/ Pedig szükséges, mert ezek hiányában figyelmünk csak a gondokra, a problémákra irányul és olyan érzet keletkezik, hogy minket a baj i és az átok kisér, hogy küzdeni is inkább kell, mint érdemes. Az értékközvetítés másik oldala a negatívumok feltárása. Itt nagyon sok féliggondolt véleménnyel találkozunk. Az emberek jelentős része eleve kiemelt figyelemmel olvassa, kiséri, sokan magát a demokráciát látják benne. A negatívum feltárását olykor merészségnek tartják, a "hatalommal szembeni" sikerként élik meg. Tapasztaltunk torz felfogást újságírók körében 13, akik a nemzet élő lelkiismereteként, az igazság bajnokaként lépnek fel, vagy előbbre tartják a saját népszerűségüket, ezért ők "kemények" és "szókimondónk". A féliggondoltságot elsősorban politikai gyakorlatunk szüntetheti meg. Ha nem meglesik, hanem feltárják a hibákat, ha nem az a "hős", aki "kikaparja", hanem az, aki kijavítja, megoldja azokat. ISj