Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1972 (HU BFL XXXV.23.a/4)

1972-09-07

Psgr at.: Szeretném a Lőrinci gyár helyzetének oldaláról alátámasztani a kér­déseket. A budapesti gyárak közül Lőrinc van a legnehezebb helyzet­ben. és szeretné* aás hangnemben elmondani a dolgokat, líz nem pesszi­mizmus, reális tények támasztják alá gond janikat. A hozzászólások kapcsán felvetődött a létszám kérdésé és az, hogy_ a térnél és csökkenés aránya alanyiban reális és igazolt. A lőrinci fonal terme lés visszafejlődése a legerőteljesebb a vállalaton belül, de ugyan igy a létszámhelyzet is itt a legrosszabb. 1963-ban meg 74oo tonnát termeltünk, 1970-ben már csak 5600 tónnát és 1972-bcn különböző célkitűzések segitséguvel kb. 53oo tonna lesz a termelés. A visszafejlődés 1963-tól 1971-ig: 23 c/o-kal kevesebb termelés és 58.3 %-os létszámcsökkenés. Más oldalról nézve ezt a Kérdést: az 1 főre jutó termelés alakulása 24 órára 1963-ban lo,74 kg, 1971-ra 14,71 kg, ^ tehát 36 $j—os emelkedést mutat, a termelékenység 56,1 %-kal emelkedett. Kérdés, hogy a létszámcsökkenés mérteke hogyan alakul? 1968-ban min­denütt erőteljes csökkenést látunk. A fonal számok mind jobban megoszlanak a termelésben, 1963-ban 45 f«le fonalszámot gyártottunk, most 75 félénél tartunk. Lőrinc nagyon nehéz helyzetbe került, bár sok saját intézkedéssel próbálta megoldani a gondokat. Nagy gond az is, hogy 1968 óta a vevők köre is megszaporo­dott. Addig 25-3o körül mozgott a v-vők száma, most 56 vevőnk van és a legnagyobb vavő is csak kb. 18 %-át veszi az eladásra szánt mennyi­ségnek, igy kereskedelmink szétaprózódik, szint® kiskereskedelmi njh­­vón ozgunk. A munkás es alkalmazotti latszám aranyának javítására számos intézke­dést tettünk, de természetesen soha nem lehat teljesen megoldani ezt a helyzetet. Lőrincet non lehat Miskolccal összevetni, mert Miskolc­iak semmiféle szociális, kulturális latesitmanye sesa, nálunk pedig r~.. van leányotthon, kulturliáz, üdülőtelep, stb. ami mind az alkalmazotti létszámot növeli. 197o-ben 56 főt epitettünk be, de vannak olyan terü­letek, ahol igazoltan nem lehet kevesebb létszám, igy ezeken a helyű­­kan progresszív munkamódszereket vezettünk be c-s a dolgozók maguk je­lentkeznek, hogy kevesebb létszámnál is meg tudjak oldani a aunkát. ü'z azonban cgak kis csökkentést jelent. Jelanleg 62 tarhas es 196 fő anyasági segolyes van a létszámban, ami igen nagy megterhelés, de meg igy is át lehetne hidalni a létszámhiányt. A múlt uvben a vidékiek aránya 55,3 % volt, jelenleg 63,5 %, ami a vidéki vonzást jelenti, hisz mindent megteszünk a munkaerőt oborzás sikere érdé kében. Ha összehasonlít juk ;,,ás gyárakkal üzemünket,megállapítható, hogy pl. a Budai Fonóban sokkal rosszabb munkakörülmények között tudták stabi­­liz ..ln| a létszámot, de ennek oka az, hogy 4-500 Pl-tál több bért fi­zetnek ugyanarra a munkakörre . Sokszor tapasztalhatunk más iparági vállalatok részéről csábítást, azt nem tuajuk kivédeni, hiszen nemcsak . a fizetés, de a 3 wüszak is elűzi a nőket. A központi állasfoglalással szemben fel kall vetnem a bérszínvonal kérdését. Aliitom, hogj ha Lőrinc 1970-ben bértömeg gazdálkodást ka­pott volna, meg tudtak volna oldani azokat a problémákat, amikre most ma® nem találnak lehetőséget. Leghamarabb azokat veszítjük el, akik­nek alacsony a keres*tűk. Az az atlag bérszinvonalbaa olyan romlást okoz, amit nem lehet mással javítani. De na .-Kár a bértömeg gazdálko­dással sem lehat megoldani azt, amit kot évvel ezelőtt meg vállalhat­tunk volna. 1 __________5__________J i mm mi. ^ :

Next

/
Oldalképek
Tartalom