Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.23.a/3)
1988-01-30
r— | I A magas lakásárak, a túlzott anyagi terhek miatt a gyermekes csaladok, fiatal házasok helyzete, kilátásai romlottak. A lakásszerzés olyan céllá vált, amely a főmunkaidőn túl a családot is megrövidítő szabadidő feláldozásával is együttjár. Jelenleg a szülők értékítélete zavaros. Sok helyen egyértelműen penzcentrikus. A tanulás iránti igény jóval kisebb a kívánatosnál. A gyermekek^ azt látják, hogy a képzetlenebbek nagyobb anyagi biztonságot tudnak nyújtani családjuk számára. Elveszítettük a tudás becsületét, pedig annak visszaállítása éveket vesz igénybe! Egyre több gyermektől hallani - mondják a párttag szülők -, hogy osztálytársaik egyházi oktatásban részesülnek. Sajnos jól megfér a templomba járás a kisdobos nyakkendővel. Általános vélemény, hogy "az egyház az ideológiai nevelésben jobb módszerekkel dolgozik, mint a part." "A parókiákon akár hittanóra van, akár nincs, többnyire ott nyüzsög nenány kissrác. A protestáns papoknak és a szabadegyházak lelkészeinek általában sok gyermekük van, nagy lelki derűvel nevelik őket. A hittanosokat megajándékozzák, cukrászdába, múzeumba, moziba viszik. Taktikai fogás? Talán az is, de tetteikben van nevelő szándék és türelem. Ami gyakorta hiányzik belőlünk, világi emberekből - olykor még saját kolykunkkel szemben is." Az idézet Bálint B. András: Mint a szarvas a folyóvizekre című könyvéből való. Itt említjük meg, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar nyári konferenciáján megerősítette álláspontját, hogy a család egységének megőrzését es a családi élet gondozását állítja lelkipásztori törekvései középpontjába. Kétségtelen, hogy ideológiai síkon kibékíthetetlen ellentét van a vallásos és a materialista világnézet között. Ám a mai riasztó érzelemnélkuliséget, cinizmus terjedését figyelve látnunk kell, hogy a vallásosán nevelt gyermek gyakran nem okoz társadalmunknak annyi gondot, mint az, akit csak az utca és a "haverok" formálnak. Felvetődik persze, hogy miért nem vagyunk képesek mi, kommunista nézeteket vallók sokkal jobban kisugározni meggyőződésünket a tagabb es szukebb környezetünkben élökre, elsősorban családunkra. I ckJ---T _„ -------------------------------------------------------—' U
