Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.23.a/1)
1966-10-23
rum ion »w*mn» **’■ ■**■“■•*§ j | mus jellemzi, s bár társadalmi fejlődésünk első időszakában a ' 'ocizaitzmus alapjainak lerakása érdekében történelmileg szükség,az erű volt egy erősen központosított gazdasági és közigazgadósl vezetés, azonban fejlődésünknek jelenlegi, a szocializmus építésének időszakában már egyre inkább érződteK mindazok a hátrányok, amelyek a vezetésnek ebből a koncepciójából szükségeképpen fakadtak. Ebből az irányítási módszerből fakadóan gazdasági és közigazgatási életünket egy sor bürokratikus vonás jellemezte; a bűzött központosítás mind az üzemben, mind a közigazgatásban, mind a felsőbb ;rf nyitó szerveknél szép számban létrehozott egy hivatalnok-típust, amely egyetlen feladatának a felülről jött utasítások végrehajtását, illetve az alulról jövő kérelmek papír talapján történő intézéséi tekintette. Gazdaságunkban ez a mechanizmus nem tudta elősegíteni az önállóan gondolkodó, kezdeményező és a közösség \ érdekeiért bátran de okosan kockázatot vállaló gazdasági vezető típusának kialakítását és nagymértékben akadályozta azt is, hogy az üzemi dolgozok és a kerületi lakosság a szocialista demokrácia elveinek megfelelően tevékenyebben és ténylegesen be tudjon kapcsólódnl észrevételeivel, bírálataival, kezdeményezéseivel a gazdasági folyamatok irányításába és végrehajtásába. Az jellemezte a helyzetet, hogy a termelési értekezleteken és tanácstagi beszámolókon résztvevő dolgozók és lakosság tömegeinek sokszor még a legegyszerűbb de észszerűnek mutatkozó javaslatát sem az üzemi vagy kerületi szervek valósították meg, vagy valósíthatták meg, - mituán önálló döntést még a legegyszerűbb kérdésekben is csak keveset hozhattak - hanem az ügy érdekében két-három, sőt nem egy esetben még több felettes szerv hozzájárulását kellett kérni, s még igy sem volt biztos az eredmény. Mindezek úgy hajtottak a kerület lakóinak és az üzem dolgoz óinak a tudatára, hogy csökkentet’ te aktivitásukat, kezdeményezéseiket, szükséges rossznak tekintették a termelési tanácskozásokat és a tanácstagi beszámolókat, nem egy esetben az üzem vezetőkben és a közigazgatási vezetőkben tehetetlen, nem a dolgozók és a lakosság érdekeit képviselő vezetőt láttak. « Ilyen körülmények között az üzem igazgatósága, a tanácsok és választott szervei, vagy a rendőrség vezetői, de továbbmenően a kerület politikai és társadalmi szervezetei sem tudtak megfelelő eredményt elérni a párt gazdasági politikájának elfogadtatásában és megértetésében, ellentétben azzal, hogy mindezek ellenére üzemeinkben is, és kisebb mértékben a közsegpolltikában is, a számadatok fejlődést mutatnalc. 'Természetes ez az ellentmondás megfelel annak az általános elmeletl tételnek, loí.'y a társadalom anyagi élete gyorsabban fejlődik, mint a társadalmi tudat. Nem a tudati fejlődés elméletileg indokolt lemaradását nehezményezzük az anyagl élet fejlődésével szemben, hanem a lemaradás mértékét tartjuk az indokoltnál nagyobbnak. Azt a nagy társadalmi igazságot, hogy az i izem a dolgozóké, a gazdasági mechanizmusban rejlő ellentmondások nem engedték kellőképpen megértetni, nem érzik a dolgozók eleggé magukénak az üzemet, mert gazdasági tevékenységük jó vagy rossz volta nem tükrözi eléggé közvetlenül és. megfelelő mértékben anyagi életfeltételeik javulását,-A párt gazdaságpolitikája megismertetésének és elfogadtatasának nehézségei—hez hozzájárult továbbá az a tény, és ebből is le kell vonni a szüksy konzekvenciákat, hogy mind üzemeink dolgozóinak, mind lakosságunknak közgazdasági ismeretei rendkívül gyengék és sajnos nem sokkal jobb p árts zen e— zeteink, társadalmi szervezeteink közgazdasági propagandája sem. De nehezen is lehetett volna megmagyarázni és éppen ez a kettősség az ami megnehezítette, néha eredménytelenné tette munkánkat, hogy egy vállalati igazgató pl, akire milliós, sőt milliárdos értékek is voltak bízva, filléres ügyekben nem dönthetett egyedül. A kerületi Tanácsnak olyan kérdésekben, vajon melyik arra rászoruló lakóját kell szociális otthonba juttatni, nem ő, hanem a Fővárosi Tanács döntött, vagy például, hogy a kerületi Rendőrkapitánynak miért n.ncs joga a kerületben, amelyet minden más szervnél jobban ismer, közlekedésjelző táblákat elhelyezni. 2/1 \ ' r
