Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1982 (HU BFL XXXV.22.a/4)
1982-09-22
í -■-s ’ f I f 4 | % •* í - 7 -hogy kikerül a társadalomból a nyugdíjas, mert önellátóvá vá~ :v- i 1:0r’fc megvan a nyugdija. Arról van szó, hogy egyiJf olda■ o ■ , - óvos korban funkcióban maradnak, ós van 55 éves, : ; már nem. üzen érdemes volna társadalmi szinten :i.s gondolkodni. Azt a szót ismerjük már, hogy fiatalítás. Ügy-egy réte>":i; újólag felró á Ilit un k, ezzel a ŐO óvon aluli is félre állt. Ilog ^kellene vizsgálunk, hogy nem fecsóroljük-o el a társadalmi vrtökeinket ? Ezzel nem foglalkozunk eléggé, úgy érzem. Figyeljünk oda, hogy fölsőbb vezetésből nyugdíjba mennek, de különböző társadalmi funkciókba körűinek. Vajon a kerületben is hasznosítjuk a tapasztalt embereket? Differenciáltság van, 50-70-80 évesek. Ne csak az úttörők foglalkozzanak az idősekkel, hanem az 50 évesek is foglalkozzanak a 70 évesekkel,-*oj’korcos • Áss átlagra oda kell figyelni, eltorzítja az igaz — súgót. kerületben a lakosok 20 'ó~a nyugdíjas, tehát minden" ötödik ember nyugdíjban van. Ha mélyebben belenézünk a statisztikába, látjuk, hogy 12 ezerből 8383 fonok 3000 Ft alatti nyűgei ja var., ez 70 p. Heg mindig differenciálható ez, csak az a baj, hogy idáig nem jutunk ol a vizsgálódásban. El kellene jutni oda, hogy ezt a 8383-at vizsgáljuk meg - talán a tanács szociálpolitikai osztálya -, hogy ez alatt hány ól családban, házas társsal, >s mennyi egyedül, és hogy? Lehet, hogy csak 2000 fővel kellene foglalkozni, de idáig e.l. kell jutni. Nem vagyok meggyőződve,^hogy ez a 2000 ember kapja a tanácstól a szociális segélyt. A népgazdaság jelenlegi helyzetében arra apellálni nem lőhet., _ uogy ^ nyűgei jeroolost kapnak, ami megoldja a problémáiké t, . „ meglövő vállalati üdülőket társadalmi alapon hasznosítani le.no>.ne az utószezonban nyugdíjasok üdültetésére. Erre vd-a kinek , oda kellene figyelni, Minden vállalatnál van olyan szocialista brrigad, akik ^ azúrt, hogy a naplóba be lehessen irni, elővesznek ocy-^gy családot, körzetet. ízt nem tartom helyesnek, A uiegbé____ csúlos részé az j.s, hogy mennyire Írjuk le a nyugdíjba menőt. ;; legnagyobb gondot az okozza a nyugdíjasoknál, hogy nem hívják eket senkinek, főleg ez a vezetők körében tapasztalható. Az is rosszul hangzik, hogy xtt mindenki általánosan nyugdíjas, ezzei elveszítik az életben meglcüzdött társadalmi megbecsülését, például miért nem lobot úgy hívni, hogy nyugalmazott tanács eln ok. Valahol a kontaktust meg kellene találni a kerületben is, pél(.iául fórumokon, tálán több meghívással, talán többet eljutni ; közéjük. Például a végrehajtó bizottság tagjait is el lehetne küldeni körzeti pártszervezetekhez, hátha akkor azt éreznék, n°gy többet foglalkozunk velük. Ez a fajta gond jó lenne, ha valamelyest enyhülne, ezért tenni kell valamit. V » s z o 11 5 án d o rn é ; uzt őrzőm, hogy talán azt -kellene kiszűrni, hogy kik azok, akikicol foglaJ.kozni kell. Nálunk, az EVK—bon azokkal, akik egye — dülctliok, betegek es a haraosolók, és akik rendszeresen elmennek üaülni oarhova. Van ogy olyan réteg, aki bezárkózott, nőin érdé .ti i semmi, Es ezek vetik fel általában, hogy nem foglalkoznak «•
