Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1977 (HU BFL XXXV.20.a/4)

1977-01-27

r~ *n

i J- 13 -hogy elvtársi szellemben vetettük fel a problémát. Beszélgetésünk során többször is felhivtam a figyelmet arra, hogy most a gazdasági munkájában produkáljon és ne csak a sértődöttségével foglalkozzék.

Ma nincs talaj a lába alatt, feleslegesnek érzi magát, ^az osztályon lévő kapcsolat tűrhetetlen, rossz az igazgató és közte lévő kapcsolat. Ez ma már politikai problémává növi lei magát.

A kialakult helyzetben elsősorban magam hibáját vettem számba: 1976-ban fontos feladat volt pártvezetőség összekovácsolása, a vezetőségben lévő szélsőségek feloldása. Nem tartottam helyesnek,hogy egy ilyen összekovácsolási időszakban ismét személyi problémával foglalkozzunk, bizva abban, giogy a probléma megoldódik. Belátom, ma már hogy ez tévedés volt és az ügyet a pártvezetőség elé kelett volna vinni.

O' Igaz, hogy az ügyben bekövetkezett fordulatoknál arra gondoltam, hogy ez a probléma megoldható. Pl. akkor, amikor mindhárman rájöttünk, hogy a szervezési munka nem való Szőke elvtársnak.

Javaslat hangzott el,^hogy a Raktározási és Szállítási Osztály vezetőset venné át, ahol uj .környezet, uj emberek ésuj feladatok vannak. Először beleegyezett, később ezt visszavonta.

Paizs elvtársnőnek többet kellett volna tenni, hogy indulásnál jobban meghatározzák az osztály feladatait. Helytelen volt az is, hogy esetenként Szőke elvtárs feje felett átnyúlt.

Szőke elvtárs tudomásul vette az 1975. novemberrel bekövetkezett helyzetet, segített, soha nem tapasztaltam, hogy lejáratni akarna. Emellett nem tudta tultenni magát azon, hogy nem függetlenített pártmunkás.

Ebben szerepet játszott az is, hogy az ügy másik két főszereplője helyzete jól megoldódott.

Véelményem szerint Szőke elvátrsnak nem szabadott volna a pártvezetőségben maradnia. Az akkori problémáira nagyobb gyógyulást jelentett volna, hogy a vállalati főbb politikai és gazdasági feladatoktól távoltqrtsuk, mert vezetőségi tagsága mégis csak egy felemás helyzetet teremtett számára.

A baj az, hogy Szőke elvtárs fő iránya nem tartós. Esetenként naponta, vagy hetente változtatja. Ezért nehéz neki segíteni, mert nem lehet duni, hogy amit ma szeretne, azt holnapután is akarja-e. Es rendszerint, nem. Nincs kitartása egy-egy feladatot végigvinni. Ez a csapongás és befejezeti nség korábban^ sem és ma sem vezet eredményre. El kellene most már végérvényesen döntenie, hogy milyen irányban akar menni, amit egy hónap múlva sem von vissza.

Hogyan tovább? Alapállásunk,, hogy Szőke elvtárs jelenlegi helyzete tarthatatlan, közös megallapodással rendezni kell, úgy hogy emberileg is megfelelő legyen neki, de azt aztán neki is akarnia kell.

Ak-