Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.20.a/4)
1970-08-18
r~ n £ *- 2 -és az eredményes gazdálkodás utján fogják vi»«za, a k©»«t. Tviiac-fctn.uk ták a pénzügyi, a készletgazdálkodási, a beruházási, a nysreségelvonási, a bonyolult vámpolitikai, a forgóalap feltöltési és legfőképpen a munkaügyi, tehát a bérfelhaaználási és átlagbérszinvonal betartáséra irányuló szabályozókat. A legtöbb probléma ez utóbbival szemben merült fel. Szerintük ugyanis az átlagbérszinvonal érvényesítése lehetőséget teremt létszám felhíguláshoz, termelékenység csökkenéséhez, munkaerővándorláshoz és nem utolsó sorban a munkafegyelem lazulásához. A kerületi Pártbizottság szembenézett ezekkel a problémákkal, nem tért ki előlük és nem tagadta azok valóságos létezését, hanem összes szervezetit és az egyéb társadalmi szerveket, valamint a vállalatok vezetőségeit arra ösztönözte, hogy a kormányintézkedésekben foglalt szabályozókat alaposan tanulmányozzák, azokat megfelelően értelxuezzék és az azokban foglaltakat fordítsák a maguk javára. A megfelelő értelmezéshez viszont mindig következetesen ragaszkodott kezdettől fogva egyértelműen elitéit minden olyan intézkedést, amely a gazdasági fejlődés vagy közvetlenül a dolgozók érdekei ellen szólt, mint pld. a fogyasztói árak, - kizárólag nyereségnövelést szolgáló emelését, a termelékenység vagy minőség rontását stb. A gazdasági vezetők körében türelmes, felvilágosító, szerepe a népgazdaság stabilitásának, tehát gazdasági egyensúlyának fenntartása és biztosítása. Az eredmények bizonyítják - bár 1969-ben bizonyos megtorpanás jelentkezett, - hogy a "fékek" nem fékezték le a fejlődést, azok lehetővé tették a vállalatok gazdasági hatékonyságának növekedését. A dolgozók körében viszont a vezetőállásuakkal szemben olyan vélemények kerültek napvilágra, hogy inkább kevés a "fék" az uj gazdasági mechanizmusban és nincsenek eléggé megvédve a vállalatokkal szemben. Bár a dolgozók nagy többsége a reform szükségességével és az azokban foglaltakkal lényegében egyetértett, mégis biatositékokat kértek és vártak a párttól,a kormánytól az egyensúlyi állapot fenntartása érdekében. Aggályok merültek fel, hogy az uj gazdasági mechanizmusban munkanélküliség, túlzott karesetkülönbpégek, árnövekedés és az azzal együttjáró életszínvonal csökkenés, a szociális juttatások redukálása következik be. Ellenezték az I-II-III. részesedési kategóriák megkülönböztető jellegét, A kerületi Pártbizottság e téren is türelmes volt. Újra és újra igyekezett a dolgozókat megnyugtatni arról, hogy a kormányzat éppen ezért alkalmazza a vezetők által kifogásolt "fékeket", hogy a dolgozók biztonságban érezhessék magukat, életszínvonaluk növekedjék és egyes rétegek ne legyenek kitéve esetleges nagyobb teherviselésnek. A tények
