Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1979 (HU BFL XXXV.20.a/3)
1979-07-17
***** i I- 15 -Az uj árképzéssel tehát kifejezésre jut, hogy a termelés bővítésének dráguló forrásai vannak, ami szamunkra adottság, és alapvető érdekünk fűződik az alapanyagokkal és az energiával való takarékossághoz, felhasználásuk gazdaságosságának javításához. Az import anyagokat, energiát és féltermékeket a jövőben annyiért kapják a vállalatok, amennyibe a népgazdaságnak kerül és általában megszűnik az a ma is széles körben alkalmazott gyakorlat, hogy a vállalatoknak állami támogatás teszi olcsóbbá az anyagot és az energitá. Az elmúlt egy-ket évben, de az elmúlt 5 hónapban is lényegesen megdrágultak az energiahordozók, az alumínium, a vegyipari alapanyagok, a faanyagok, a bőr, 8 szükséges, hogy ezt a felhasználók érzékeljék. A javaséi fcsrmelői árrendszerben a világpiaci árakhoz igazodó árképzési elvet vezetünk be feldolgozó iparunk jelentős részében is. Eddig a feldolgozó ipari vállalataink a világpiaci árakat csak exportra termelésnél érezték. A termelés nagyobb részét belföldön értékesítették, ahol viszont a külpiaci araktól elszakított árak érvényesültek. A mai árrendszerben a belföldi termelési költségek képezik az árak alapját és ezt mindig nyereséggel is pótlékolják. Ilyen módon - mivel a költségek között nem lehet az indokoltat az indokolatlantól megfelelően különválasztani - a vállalatok az egymás közötti forgalomban általában mindig tovább háríthatták azokat a költségeket is, amelyek a nem hatékony munkából adódtak. Most megkisérljük, olyan árképéés bevezetését, amikor a belföldi eladásokban is csak az esetben háríthatják egymásra át a vállalatok a költségnövekedéseket, ha a tőkés piacon elért exportárakban is sikerül azokat a külföldi vevővel megfizettetni. Látni kell , hogy ez nagyon szigorú árképzési követelmény, ^ de ez az egyetlen eszköz arra, hogy ésszerű akadályt állítson a rossz munka költségeinek automatikus elismerésével szemben. Az uj árképzéssel a követelmény, hogy csak annak a vállalatnak legyen megfelelő nyeresége, amelyik leszorítja a termelés költségeit azáltal, hogy megszünteti a gazdaságtalan termelést, az anyag- és energiapazarlást és feltárja a szervezésben, a munkaerőgazdálkodásban lévő tartalékokat. Várható, hogy a javasolt árképzés segíti a nagyon igényelt gazdasági tisztánlátást is. Mindezt olyan időszakban kell megvalósítani, amikor jelentős az infláció a tőkés világban, s ennek kedvezőtlen hatásaitól mentesíteni akarjuk népgazdaságunkat. Erre csak akkor van lehetőség, ha a gazdasági hatékonyság lényegesen javult és legalább úgy nő, mint külpiaci versenytársainknál. 1 ~ '
