Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.20.a/3)

1962-09-28

—----- ■-I----------7*--V*------ ■*-------- 1 - - ' ' ír - i Pataki Bála elvtárs: nekünk semmi körülmények között sem szabad mennyiségi kérdéseken vitatkozni, - mert nem ez a fő kérdés. Ha a problémák felvetése megkövetel 2-3 érát, a problémákat fel kell vetni. Ilyen szem­pontból vetném fel az észrevételeimet, - tehát nem elsősorban meny­­nyiségi, hanem tartalmi szempontból. A beszámolóval, és a határozati javaslat politikai vonalvezetésé­vel, annak fő megállapításaival a magam részéről egyetértek. Megindokolom, miért. Azért, mert a VIII. kongresszus irányelvei­nek a fő vonalán halad. Annak fő elvi megállapításait követi és ezeket az elvi megállapításokat konkrótizálja kerületünk viszo­nyaira os az elvégzett munkát, valamint a feladatokat ennek szel­lemében határozza meg és bírálja. Egyetértek azért is, mert a be­számolóból azt érzem, hogy az a munka, amit mi végeztünk három óv alatt, - különösen a beszámoló előkészítéséhez kialakított bizottságok munkája tartalmát, fő kérdéseit tekintve, - benne van a beszámolóban. Azonkívül azért is egyetértek, mert azokat a leg­fontosabb területeket öleli fel, ami kerületünk politikai fejlő­dése szempontjából fontos és döntő. Itt mindjárt reagálnék néhány felszólalásra. Felvetődött, hogy a szakszervezettel, a Népfronttal bővíteni, stb. Én még tudnék ehhez mondani és nem is mondanám azt, hogy nem fontos, amit még fel tudnék sorolni, hogy mivel kell, hogy foglalkozzunk. Nem az idő mennyisége határozza meg, hogy milyen súlyt adott annak a kér­désnek, hanem amit megfogalmaz a beszámoló. Megítélésem szerint a fő területek munkájának értékelése, fő vonásainak a kiemelése meg­felelő súlyt ad ezeknek a fontos területeknek. Egy kérdéssel kell foglalkozni(külön: ez a birálat és az önbirálat­­tal kapcsolatos észrevételek. Én a beszámolót kritikusnak és ön­kritikusnak tartom. Vájjon nem volt-e eddig problémánk elvtársak, hogy nem eleget beszéltünk a bírálatról, meg az önbirálatró 1? Beszéltünk, azelőtt is mondtuk, hogy bíráljanak, stb. De a dolog lényegét Pártunk Központi Bizottságának őszinte, közvetlen, nyilt hangja oldotta meg. L's ez oldotta meg a mi nyelvünket is. Ennek ^ szellemét itt a beszámolóban én érzem. Azzal a részével, Amit Polák elvtárs felvetett, hogy az itt beállt fontos személyi változásokkal foglalkozzunk-e vagy ne, én is úgy érzem, hogy erről szét kellene ejteni. Még pedig abban a részben lehetne, ahol a pártfegyelem, a fegyelemi munka, magatartásbeli problémák vannak felvetve. Ott röviden, mint elmarasztaló példát el kell mondani nagyon röviden, utalásszerűén, hogy mi a lényeg. Itt a kerületi pártszervezet a felső pártszerv segítségével úrrá lett a helyzeten és előreléptünk. A három év munkájára mégis csak ez a jellemző. Azért mondom, hogy csak utalásszerűén, mert szám­adással tartozunk a küldöttértekezletnek, de semmi körülmények kö­zött nem szabad, hogy ebből valami fő kérdést, vagy központi prob­lémát csináljanak. A különböző résziét ós fontos kérdésekkel kapcsolatosan az a véle­ményem, hogy mi ott leszünk a Pártbizottság tagjai, nekünk jogunk, sőt kötelességünk is ott felszólalni és ami egy beszámoló keretében esetleg csak mellékkérdés, de fontos, azt mondjuk el mi magunk azon a pár tértekezletnek. Ilyen kérdésnek tartom a taggyűlések színvona­lának a Fórdósét. Mert ehhez a kérdéshez felveti a problémát a be­számoló . . / . A 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom