Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.20.a/1)
1970-10-10
A Fegyelmi Bizottság minden esetben vizsgáiba a disszidálás körülményeit is. Megállapítottuk, hogy előfordulnak esetek, amikor az útlevélkérelrnező személyének közelebbi vizsgálatával meg lehetett volna tagadni a gazdasági vezetőnek az útlevélkérelem aláírását, PL az Erőrnüjavitó Vállalattól disszidált egy dolgozó, aki alig fél éve lépett be a vállalathoz. Ez a dolgozó előzőleg védett üzemnek nyilvánított munkahelyen dolgozott, ahonnan nem Ica pl látott nyugati útlevelet. A vállalatnál ezt nem vették figyelembe, és igy akaratlanul is elősegítették a dolgozót disszidálási szándékában. I III, A fegyelmi helyzet, fegyelmezetlenség értékeléséből adódó néhány tapasztalat A beszámoló első fejezetében a fegyelmi helyzetet a számok I tükrében vizsgáltuk. Valószínűnek tartjuk, hogy a szamok tükrében végzett értékelés nem tükrözi tökéletesen a valóságos helyzetet . A valóságos helyzet a statisztikában szereplő adatoktól eltér. Eltér azért, mert a statisztikában csak azok az esetek szerepelnek, amikor a fegyelmi eljárás megindult és a végén a vétségek miatt ' pártbüntetést kellett alkalmazni. Tehát csak a határozatokat rögzíti és nem tartalmaz olyan pártfegyelmet sértő cselekedetet, melyek ugyan megtörténnek, de nem zárulnak pártfegyelmi határozattal. Ezt bizonyítja a már korábban említeti helyzet, amelyet úgy jellemeztünk, : hogy. vallásos magatartás miatt nem történt pártbüntetés kiszabása, ugyanakkor a Pártbizottság e témába tartozó anyag tárgyalásánál több negatív jelenséget állapított meg kerületünkben. Ez azt jelenti, hogy a számokkal igazolhat- fegyelmi helyzet mögött létezik egy lappangó fef gye Imi helyzet, amely nem minden esetben válik lóoyleges fegyelmi üggyé. Mi az oka ennek a lappangó fegyelmi helyzet létezésének? Elsősorban az, hogy a párt normáival kapcsolatban történt változások nem mindenütt és nem egyforma súllyal kerülnek megvalósításra. Másodszor oka ennek a helyzetnek, hogy a megítélésnél nem lehet á olyan csalhatatlan mércét alkalmazni, amelyet mindenütt egyformán tudnának használni. Szinte törvényszerű, hogy minden embernek más az ítélőképessége, tehát egyazon cselekményt elkövetőket is külön- 1 bözőképpen ítélnek meg. 1 OQ f__________________________________________________ _____ ____________________________ i "__________________________________ 5 .
