Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Propaganda és Művelődési Munkabizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1987 (HU BFL XXXV.19.a/11)

1987-10-20

A Műcsaimok helyzetének és kiállításpolitikájának alakulása az elmúlt öt évben (1932-1986) Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a Műcsarnok (Kiállítási Intézmények) az ország legnagyobb, országos, sőt nemzetkö­zi hatáskörrel rendelkező kortárs művészeti intézménye. Nincs az országban még egy intézmény, ahol húsz művészet­történész foglalkozik kortárs művészettel (a vezetőket és a részfoglalkozásúnkat is beleértve), és évente 140-150 ki­állítást rendez itthon és külföldön. A gzám megdöbbentő, hiszen ebből a még mindig akadozó tájékoztatás következté­ben csak az itthoni eredmények láthatók - a jéghegy csúcsa. Hol van hát a helye n Műcsarnoknak a magyar képzőművészeti életben, az állami hierarchiában, közelebbről az ország kulturális politikájában a nyolcvanas években, amikor egy­re inkább u sajnos még mindig hiányzó kortárs művészeti mú­zeum szerepét tölti be? Erre kíséreljük meg a válaszadást az 1982-86 közötti időszak elemzésével. A Műcsarnok jogállása ismeretes: maradványérdekeltségű költ­ségvetési intézmény, melynek munkáját a Művelődési Minisztérium Képzőművészeti Osztálya, nemzetközi vonatkozásban pedig a Nem­zetközi Kapcsolatok Főosztálya irányítja. A kiállitáspoliti­­ka szempontjából országos hatásköre a művészeti életben bekö­vetkezett decentralizálás következtében a szükséges mértékre

Next

/
Oldalképek
Tartalom