Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/7)
1966-02-17
rel dolgozunk. Nem volt létszámtervünk, nem volt termelékenységi tervünk. Évről-évre növeltük a termelés mennyiségét, igyekeztünk többet és jobbat adni és ebben az évben az uj mechanizmus alapján csak béralapunk van, ami hallatlan nagy előnyt jelent. Eddig is meg volt a lehetőség, hogy a műszakiak, adminisztrativok bérét lehet emelni, de nem nagyon éltek ezzel a vállalatok. Most pedig egymás után jönnek a javaslatok, hogy a felesleges létszámokat épitsük le. Az uj gazdasági mechanizmus intézkedései, - véleményem szerint - határozottan jó intézkedések és nagy jelentőségűek. Helyes, hogy uj kockázati alapot vezettek be. 3feyes területen vannak hibák, de biztos, hogy ki fogjuk javítani. Azért fontos, hogy ezeket a kérdéseket végr hajtsuk, nem kell félni attól, hogy nem fogunk megfelelni ezeknek a feladatoknak, Nem fogunk anarchiát teremteni, hanem inkább ésszerűbben fogunk dolgozni. Az elmúlt évben hatalmas készletek voltak az üzletekben. Többszöri árleszállítások voltak. Akkor miért teljesítsük mi a belkereskedelem tervét. Miért növeljük a készleteket akkor, amikor tele vannak az üzletek. Tehát, ha nekünk nem lesz a jövőben belkereskedelmi tervszámúnk, akkor annyit termelünk, amennyit a piac követel. Ezután rátér Bárány elvtárs a Jugoszláviában tett tanulmányúttal kapcsolatos tapasztalatok ismertetésére. Elmondja, hogy Jugoszláviában a kötszövőipari vállalatok a legmodernebb nyugati tőkés gépekkel vannak berendezve. Ilyen tekintetben jobban állnak, mint mi, de az üzemek szervezetében messze felülmúljuk őket. M.nden üzemben teljesen egyformag^pi berendezés van. Nyersanyaguk nagyrésze főkés országok felé megy ki. Nálunk elsősorban a választék bővités cimén jönnek be divatáruk tőkés - országokból* de ott, az alapvető szükségletek ellátása céljából. Jugoszláviában most akarják az ipar szervezetében végrehajtani, amit mi 15 évvel ezelőtt végrehajtottunk. Voltak pozitív tapasztalataink is a tanulmányutunk során. Egyik ilyen pozitiv tapasztalat, amit feltétlen helyesnek tartok, hogy pl. ebben az évben Jugoszláviában nagymértékben növekszik a tőkés export annak következtében, hogy olyan rendszert valósítottak meg, hogy megállapítottak egy arányt, egy vállalat belföldi termelését és az export termelés arányát. Saját maguk határozhatják meg, hogy mennyi importanyagot hozzanak be, mennyit akarnak exportálni, mennyi legyen a belföldi ellátás. Világos, hogy minden vállalat arra törekszik, hogy minél többet termeljen, a termelési volument emeljék, mért ezzel arányosan növekszik a nyereség. Az ellenőrzés kérdésével kapcsolatban felveti, hogy helytelen, amikor egy vállalathoz több szervtől egyszerre megy ki az ellenőrzés, ami hátráltatja a munkát. Szükség van az ellenőrzésre, de tervszerűen végezzék. Az árrendszer kérdésével kapcsolatban elmondja, hogy a Budapesti Finomkötöttárugyárnál 1965-ben 16 millió forint volt a terv. Az összes gazdasági vezetők, mozgalmi szervek vezetői és a dolgozók törekvése arra irányult, hogy a tervet teljesítsék, ami sikerült is. 18 millióra teljesítették 1965 évi tervüket. A nyereség a népgazdaság akkumulációjának egyik része, másik, a nagyobbik része a vállalatoktól forgalmiadé formájában kerül a népgazdaság kasszájába. Ha mi 4 millió forint vállalati nyereséget érünk el és 15 millióval csökken a forgalmiadó,-akkor mi "megdicsőülünk". A minisztérium erre nem figyel fel. Szerintem a vállalati nyereség a régi költségszint alapján alakult ki, s ezek ma már nem tükrözik a lényeges helyzetet.
