Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/7)
1966-02-17
hogy ezek az intézkedések meddig tartanak. Arról van szó, hogy 1968-ig az ár- és bérkérdéseket rendbe kell rakni, de ezt már most el kell kezdenünk. El is kezdtük, s valóban 1968-ig be tudjuk fejezni. Nekem az a véleményem, hogy ezt a kérdést egyszer s mindenkorra rendezni kell, mert izgatja az embereket, problémákat okoz és sok esetben bizonytalanná válnak az emberek. Ami kimondva nincs, de a sorokból kiolvassa az ember: több bizalmat a vezetőtestület iránt. Az biztos, hogy ebben a vezető garnitúrában jelenleg még vannak olyanok, akik átképzésre vagy lecserélésre szorulnak. Az olyan fogalmazások, amelyek úgy szólnak, hogy szükség esetén az igazgatóval szerződést köthetnek, felmondhatnak, leválthatnak, ezek rendkivül nagy igazságtalanságot is takarnak maguk mögött, amit véleményem szerint nem igy kellene kihozni. Tegyünk ahhoz a vállalathoz egy megfelelő embert, de ne legyen ilyen nagy bizonytalansági tényező, mint ami van. Jobban ki kell használni az eddigieknél a gazdaságpolitika fogalmát, tartalmát, vagy legalább is gondolni kell arra, hogy a munkát csak úgy lehet élkezdeni, ha arra megfelelően minden tekintetben felkészültünk. Úgy érzem, az ország sorsa kicsit az enyém is s ezeket feltétlenül el kellett mondanom. Rózsavölgyi elvtárs Geofizikai Intézet: A politikai oldaláról annyit; nogy feltétlenül időszerű és helyes a kérdés napirendre tűzése. A társadalmi tudat fejlesztése a pártnak elsőrendű kérdése, márpedig a tudati elem nagymértékben összefügg a dolgozók mindennapi munkájával, összefügg azzal a kérdéssel, hogy mikorra tudjuk mi a gazda tudatát kialakítani. Az a véleményem, hogy ami ezen a téren lemaradás, az összefügg azokkal a hiányosságokkal, ami az üzemekben van. Nem lehet másként gazdasági öntudatot kialakítani, csak úgy, ha a középirányitás fenntartása mellett a feladatok és főleg azok végrehajtásának módja a kollektíva bevonásával, döntésével történik. Nyilvánvaló, hogy mindenki azt hiányolja a legkevésbé, amiben maga is résztvett. A másik ami felvetődik az, hogy a problémák megoldását csak a szi goruság betartása alapján képzelik el. Azt hiszem, hogy azon keveset vitáznak, hogy a vállalatok társadalmi és munkafegyelme az utóbbi időben meglazult. A népgazdaság érdekeit gátló és sértő egyének ellen fellépünk, a fegyelmezés fokozottabb mint eddig. A keménykéz politikáját venném én alapnak, de ha igényesebb és úgy tetszik* az állami és társadalmi munka megszilárditása területén nem sérti az emberek igazságérzetét és az a'téren bekövetkező változások a dolgozók elismerését váltják ki. Az alsó és középkáderek kb; 1962. 1965* óta mondják, hogy a‘gazdasági fejlődés lemaradott. Erre kezdődött egy érdekes vita, Hogyan is néz ez ki? Meg kell oldani, s én ezt úgy képzelem, hogy e^y kicsit jobban fel kell figyelni az alulról jövő hangokra is. Pár tendenciában mentünk előbbre, de úgy, hogy közben a nehézségeink sokasodtak. Érdekes dolog, hogy nagy felelem van abban, milyen fogadtatásra fog találni az uj mechanizmus. Visszatérve Havas elvtárs hozzászólására, én sokkal kisebb súly-’ nák érzem a nem közszükségleti cikkek gyártására vonatkozó részt. Ha van az iparnak problémája, akkor az az, hogy a magyar ipar nagyon sokféle cikket gyárt. Ezek általában kis szériák. Történtek Összevonások és profilrendezések, amelyek kapcsán a sorozatok nagyságai megnőttek. Ez a gazdaságosság irányában hatott.
