Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/7)

1966-02-17

a gazdasági kihatásokat, vagy akár a piaci, stb. kihatásokat, - s ez a tervezésre is vonatkozik. De ahogy ma megy, nem lehet még v. Halat! szinten sem gazdasági tervezést csinálni. Még egy utolsó kérdést. Itt felmerült az, hogy hol helyes ku­tatni. Az egyik elvtárs azt mondta, hogy a vállaltat ma a ter­meléshez a legközelebb van és a tudomány és'a termelés kapcso­lata az üzemben valósítható meg a legjobban. Szoktak nyugati példákat mondani, pl. a Siemens példáját, de ezek önálló kuta­tó intézetekkel rendelkeznek. S más egy 3oo ezer emberrel dol­gozó vállalat kutatóintézete és más, ha a tudományt úgy akarjuk termelőerővé tenni, hogy a 3-4 ezey vagy 8 ezer fővel dolgozó üzemekben gondoljuk, hogy‘a kutatás kérdései megoldhatók, mert azközel van a termeléshez. Nyugaton is nagy ipari konszernek, nagy kutató vállalatok formájában oldják meg s ez egyre inkább önálló szakmává válik. Az üzemi barkácsolás színvonalán folyó munkát - elemzést ezért a meghatározásért, - sok esetben nálunk kutatásnak kiáltják ki. Azt is meg kell nézni, hogy a magyar kutatóintézeteknek a felszerelése milyen. Arról van szó, hogy nem lehet vállalati szinten minden problémát megoldani - és nem» csak alapkutatási szinten - s valahol az akadémián kell ezt meg­oldani. Kell egy kutató fejlesztési részlegnek lennie, amely elő­készít bizonyos dolgokat, de a szellemi és az anyagi eszközök összpontosításával lehetne hatékonyabban előrelenditeni a műszaki fejlesztést. S itt arról van ázó, hogy milyen irányban kellene nekünk a dolgokat fejleszteni. Hartai elvtárs Elektróakusztikai üzem: Az elmúlt években nagyon sók’ 'napunk telt el azzal, hogy különböző dolgokat vetettünk el. Amikor az irányelveket megkaptuk, vártuk azt, hogy vajon előirá­­nyoznak-e olyan megoldásokat, lehetőségeket, kereteket, amelyek ezekre a fájdalmas dolgokrat orvosságot adnak és jobban, eredmé­nyesebben tudunk dolgozni. Én-egyáltalán nem találtam érthetet­lennek, sem nem egyértelműnek. Alkalmas arra, hogy azokat a prob­lémákat, amiker tapasztaltunk lo-2o-5o j^-kal jobb munka feltéte­leit jelentse részünkre. A főbb várakozás bennem ezzel kapcsolat­ban az, hogy mikor legyen igy. A pártvezetéssel szemben az a kérésem, hogy ne engedje a pártve­zetést olyan dolgokkal megkötni, ami akadályozza ennek érvényre jutását. Arra gondolok, az óvatosság nagyon fontos, és az a ké­résem, hogy a pártvezetés legyen óvatos abban, hogy az elhatáro­zást vigye maradéktalanul és törés nélkül, csak akkor lehet tőle sikert várni. Lehet továbbfejleszteni, természetesen és tovább fog fejlődni a részletes kimunkálás során majd? de ha megpróbá­lunk - jószándékkal is - avult és az egész logikát felforditó részelemeket beépíteni, akkor nem lesz eredményes. S et a ve­szélyt felvetik azok a beszélgetések, amiket eddig hallottam. Tudom, hogy nagyon alapvető viták folynak magasszintü műszaki körökben is az irányelvek műszaki fejlesztési részével kapcsolat­ban. Azt tartom a legfontosabb részének, hogy ad-e olyan korsze­rű lehetőségeket a vállalat kollektívájának, amelyben a műszaki fejlesztés hatásfokát meg tudjuk javitani, - amely ma nem elegendő. S azért nem tudunk többet ebből kihasználni, mert - bár óriási fejlődést jelentő - módszereink megkötik a kezünket, nem alkal­masak arra, hogy a korszexű követelményeket kielégítsük, Meg­vannak az igen bonyolult rendelet-halmazaink, amivel szabályozzuk a műszaki fejlesztést e2;ek azonban bizonyos uniformizálást jelen­tenek. Nem tudják a vállalatok termelési, eladási feltételeit alá­támasztani. S az esetleges sikertelenség esetén visszahárul a bűn-J

Next

/
Oldalképek
Tartalom