Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1956 (HU BFL XXXV.19.a/7)

1956-12-02

tént, amikor fehérterror dolgozott. Engem mikor leváltottak,azt mondta a munkástanács elnöke, hogy nem félek attól, hogy egyedül leszek a pártban ? Azt mondtam:nem félek, majd lesznek többen is. A karhatalomról: Vannak elvtársak,- akik igen szivesen mennének, azonban nem tudjak, hogy miért van erre szükség. Sokan vannak ezenkivül akiket régi sérelem, ért és ezért vonják ki magukat.

Jo lenne, ha a régi elvtársak felkeresnék és felkérnék, hogy jöjjenek a karhatalomba addig, amig megerősödik.

Schumeth elvtársnak igaza van és én is hibát követtem el amikor nem beszéltem őszintén az emberekkel. Szeretném, ha megmondanák az elvtársak, hogy mi a módszere annak, hogy munkánk jobb és hatásosabb legyen.

Ivanics György Danuvia

Sokszor úgy éreztem a forradalom alatt, hogy tehetetlenül állok. Láttam, hogy mindenkinek van fegyvere, csak a kommunistáknak nem, mindenkit összefogtak, csak a kommunistákat nem. Ki csinálta ezt ? Hogy történhetett ez meg, hogy a mi nagy Pártunk idejutott, hogy kitör egy fegyveres felkelés és kommunistákat fenyegetnek, gyil- z— icolnak meg és nem szervezkedünk ellenük. Akkor, amikor a Budapesti Pártbizottságot lottók, mi fegyver nélkül álltunk itt. Miért nem volt olyan kommunista aki azt mondta volna, hogy álljunk helyt ? Például Pestújhelyen fegyverben voltak a kommunisták és nem is történt semmi ilyen. Ennek nem szabad többet előfordulni. Vannak sajnos becsületes emberek is, akik csak altkor állnak mellénk, ha erőt látnak. Persze az is fölünk függ, hogy ero’t tudjunk felmutatni.

Én is elmegyek a karhatalomhoz, mert úgy érzem, hogy ott a helyem, mert nem akarom, hogy mégegyszer előforduljon, hogy hazankat ilyen veszély fenyegesse. A fegyveres karhatalom létkérdés. Nekünk kell megvédenünk csaladunk és hazánkat - nem a néptől, hanem az ellenforradalmi csoportoktól.

Most kérem azokat az elvtársakat, aki mindazt látják, hogy mit jelent a fegyveres karhatalom, jöjjenek I

Én technikusba járok, megtehetném, hogy a szobában üljek és' ta- _

nuljak, azonban most nem ez a feladat, hanem az, hogy megvédjem ezt & hatalmat, mert különben nem mint szakmunkás, hanem mint egyszerű segédmunkás sem tudnék dolgozni.

Jöttek fenyegetni, hogy vigyázzak azért, mert szervezem a pártot, megmondtam nekik, hogy az fenyeget, aki fél és nem hagyom abba, mert nem félek. Azóta is osztogatom a röplapokat, dolgozom és harcolok. Hiába mondjak azt egyesek, hogy talpnyalo vagyok és védem az oroszokat.

^6 éves vagyok, nagy jólétet nem birtam magamnak szerezni, de van egy eszmém, van egy célkitűzésem, egy elméletem és tudom, hogy miért küzdők és miért harcolok és ezért fogok is harcolni.

Itt voltam a pártbizottságon, a gyárban, hogy védjem és ott lettem volna az ellenforradalom elleni harcban, ha a part adott volna irányt, hogy hová menjek.

Nem igaz az, hogy a szovjet Katónak oktalanul romboltak, lövöldöztek. Nem lőttek oda, ahonnan nem lövöldöztek rájuk. Amelyik ember kezdi belátni a helyzetet, az is azt mondja, hogy nagyon rendes emberek az oroszok, mert nem lőnek, pedig egyesek még mindig lövöldöznek rájuk.

Én azt mondom - és lehet, hogy helytelenül mondom - sokan hangoztatják, hogy egyetlen feladat, hogy a munka elinduljon, de a partnak mozgositani kell a romok eltakaritusára, hogy hozzuk rendbe a fővárost. A kormány beszél és cselekszik és hallatja a szavát, de az kellene, hogy jöjjenek a kerületbe is konkrét fel-