Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1987 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1987-10-29
i 4. A lakóterülettel kapcsolatban javaslom: a tanács- hazafias népfront dolgozza ki a végrehajtásra vonatkozó feladatait. Méhész elvtárs: A nyári határozat, a szeptemberi ülés után fantaztikus várakozás volt, most aggodalom, tart tölle, nem változik semmi. Azzal foglalkozunk amivel legjobban kellene? A párt fogalmazza meg a feladatokat! Fontos a vezetői tudatformálás, jelenleg csak várnak a vállalatok, de ne mindig várakozzanak, ezzel a gondolkodással a vezető felmenti magát. A piacgazdái - kodáshoz hasonlóan cselekszünk alkalmanként. "Ott" az alkalmazott igazgató beszélhet úgy ahogy "itt" az államról? Felelős állami vezetők- cinizmusa- polgárjogot nyert. Ma a vezetők jelentős része ilyen. A kibontakozási program helyi megfogalmazása jó a munkahelyeken, de veszélyét abban látja, hogy a papirnak, nem a munkának akarunk megfelelni . Lezárva a kérdést: a vezető, aki ott van, ahol a megbízása szól, annak abból a helyzetből kell kiindulnia ami van, nem a nehézségeket állandóan hangsúlyozva élnie, a megitlésénél szigorúan azt kell vizsgálni: mit tesz, mire képes. Müller elvtárs: Az anyag jó, mértéktartó, reális szinten foglalja össze a teendőket. Ha ki akarjuk adni rektorálni szükséges. A gazdálkodás folyamatos karbantartására kell figyelni, sok múlik azon mennyire sikerül ezt objektiv szinten tartani. Nincs igaza Méhész elvtársank, nem a "haptág" válaszát kérik a vezetők. Megujjulás, útkeresés, vállalkozás, gondolkodva cselekedni. Fent és lent elmaradt döntések sorozata jellemzi a képet. Jelezni kell felfelé, az ötvenes évek tervgazdálkodásának képére hasonlit 1988 várható alakulása, szó sincs rugalmas piacról. A szocialista kontingens lemerevedett, import kérdés elemzése elöl elzárkózik a kormányzat, ebből reális megujjulás nem lehet. Az igazgatók szemszögéből mérlegelve, szeretne normális, rendezett pályát találni a kibontakozás számára. Csokorba kötve: össze kell fésülni a dolgainkat, láncba rakni a feladatokat. Ellentmondások vannak ezek feloldására kell törekedni, erre nem szabad az időt sajnálni, folyamatosan szükséges odafigyelni a problémákra, emberekre. Ha nem is tudjuk egyszerre feloldani minden gondunkat, de értelmes, logikus magyarázatokra mozdulnak az emberek. 7
