Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1981 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1981-09-10
6 Akkor, amikor a XII. kongresszus különös hangsúllyal emelte ki az alkotóműhelyek önállóságát, egyúttal azt a követelményt is állította eléjük, hogy ezeket az alapvető problémákat itt, ezekben az alkotóműhelyekben kell megoldani, mert a jelen helyzetért elsősorban mi, önmagunk vagyunk felelősek . Tudjuk, hogy a film és a valóság kettőssége a társadalmunkban végbement változásokkal függ össze, és ezeket • a változásokat a filmművészet csak lassan, kitérőkkel követheti. Csodák nincsenek, de nagyobb biztonsággal, nagyobb lendülettel működhetnénk, ha azt ^udatositanánk, hogy mi játszódik le ezekben az években a magyar társadalomban és a <'■' világban. Vannak művészeink, akik munkájukat úgy tüntetik fel, mintha iszonyú adminisztrativ ellenállásokkal szemben vivnák ki alkotási lehetőségeiket. Miért? Mert a vitá+, az ideológiai vitát, az argumentációt nyomásnak érzik. Nem szokjak hozzá az ideológiai vitákhoz, nem értették meg, hogy a vita nem egy idillikus közeg.. Pedig ezek a vi’-ák a demokrácia iskolái, és mint másutt, itt is meg kell fizetni az iskolapénzt. Más vélemények szerint szükség volna a filmművészetben bizonyos témák felszabadítására... Az a filmgyártás, az a kultúrpolitikai vezetés, amelyben mindenki úgy van érdekeltté téve, hogy nagy botrány ne legyen, szükségképpen nem tud érdeklődésre számítható filmeket gyártani. Ritka az a filmrendező, aki kockáztat, aki nekimegy a falnak és kiteszi filmjét, a megnyirbálásnak. Mégis, tudatában vannak annak, hogy foglalkozásuknak ez a kockázata. Elismerik, hogy csakis az eleven, a közélettel kontaktust tartó filmek felé lehet elmozdulni,, mert esek ezektől a filmektől várhatjuk a közönség reakcióit. Többek megfogalmazása szerint filmművészetünk legnagyobb drámája ma nem a világgal való ki nem békülés, hanem 4
