Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1980-02-28

A vitáit foka az egymás megbecsülése, egymás vélemé­nyének tiszteletben tartása, ami persze nem zárja ki a viták élességét. Ennyit szerettem volna elmondani a testületi munka kialakítása, a kollektív gondolkodás, állásfogla­lás kialakítása érdekében. 1. napirendi pont Szóbeli kiegészítést Kettler elvtárs nem tett. Kérdésekre válasz; Termékek megóvásával kapcsolatban: a felülkezelt termékek csomagolva kerülnek az építőiparhoz, A reklamációk a raktározásból és a beszerelésnél okozott hibákból adódnak, /a 43, Épitőip. pl: konténerekben raktározza/,- A tudományos eredményeket mi a termelés során al­kalmazzuk, pl: MÜKI, műanyag bevonatok alkalmazása.- A nyilászárószerekezet miatt még lakás átadás elma­radása nem volt. Az építőipar minden igényét eddig még kielégítettük,- Paneles építkezéshez 12o ezer forgó ablakot gyártunk le, tudnánk többet is, de itt figyelembe kell venni, egy házon belül nem lehet különböző ablakokat be­szerelni, tehát szükséges a hagyományos ablakok gyártása is.- A fenyőfával kapcsolatban: kiváltása puhafával szó­ba sem jöhet, mivel ennek nincs meg a megfelelő szivóságga. Másik probléma, hogy nagyon sok olyan rész is van benne, amit nem lehet felhasználni, hanem el kell dobni, Nyugat-Európában a trópusi fákat használják, ami számunkra még drágább. A műanyag viszont nem versenytársa a fának,- A gépek beszerzésével kapcsolatban: nincs arra le­hetőség, hogy működés közben megtekintsük, mert a tőkés nem engedi meg. Ugyanakkor a gépeket nem mi rendeljük meg a tőkés felé.- 7, oldalon írtak ellent mondanak a 8 oldal d. pont­jának, véleményem szerint itt nincs ellent mondás, mert a pártszervezetek, társadalmi szervezetek és a szocialista brigádmozgalom komoly tényezői az irányításnak. Itt a gond, hogy a műszakiak nagyon lefedezik magukat.- Évek óta nagy erőfeszítéseket teszünk a szakmunkás képzés megvalósítására, de eredménytelenül. A mi szakmánk nem vonzó, tehát a kül^önböző vállalatok­tól hozzánk érkezett dolgozók átképzésére, szak­képzésére helyezzük a súlyt. Ugyanakkor nagy gon­dot jelent az is, hogy a szakmunkásképzés tantár­gyainál - humán - nagyon magas a követelmény, ettől megijednek. A vidéki gyárainknál más a helyzet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom