Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1971 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1971-07-16
S-'\S-'\ St.sz;5o8 rásokhoz viszonyított aránya ugyanis átlagosan 1/3 rósz lehet. Ennél lényegesen nagyobb hányadnál eladósodás következik be, lényegesen kisebb hányad esetén pedig nem érvényesül a docexü ralizált beruházások bizonyos sávjában a szelekció bevált módszerének alkalmazása. A jövőt illetően fontosnak tartjuk figyalennel kísérni,- a vállal“ti pártszervek számára is - a különböző módon képzett vállalati források arányát, mely azt tükrözi, hogy a fejlesztési lehetőségek minek a függvényében képződnek. Az előrelátás és a tervezés szempontjából biztonságosabb amortizáció vagy a nyereségtől függő és igy viszonylag változékonyabb forrás szerepe nagyobb-e. Ügy tűnik, hogy a nyereség forrás aránya növekvő a gépiparban és a könnyűiparban is. A vállalatok számításai szerint az amortizációs forrás a IV. ötéves terv végére kb. 25-3 c %-al, a nyereség! forrás pec’ig 60-65 százalékkal lesz nagyobb. /A források alakulásában azért jelentősebb a növekvő nyereség szerepe, mint az eszközarányos nyereség mutatójának alakulása, mert ez a forrás,nem csupán nyerőségarányos, hanem arányos a bér: eszközmutató alakulásával is, ez pedig az eszközök nagyobb ütemü dinamikája következtében fokozatosan az F. nyer..ségrész javára billenti a mérleget./ A vissza nem fizetendő állami, tanácsi hozzájárulás a fejlesztéshez a vizsgált vállalatok közül csupán az ÉM. Asztalosipari és az Aluniniumárugyári beruházásoknál játszik jelentősebb szerepet. Értékelés, következtetés A vizsgálat alapján megállapíthatjuk, hogy a vállalatok az elmúlt időszakban jelentős beruházási,fejlesztési elképzelések megvalósításához fogtak hozzá ill, valósítottak meg. Az azonban, hogy a megvalósított és folyam tban lévő berukelhető egyértelműen pozitívan. Elsősorban azért, - bár a szabályozó .rendszerek sem ösztönöznek arra egyértelműen - mert nem az intenzív fejlődés tendenciája dóménál. Másodsorban negatív tapasztalatként kell megemlítenünk azt is, hogy a szociális, kulturális és egyéb kommunális beruházások aránya elenyészően alacsony “több helyen nulla” ugyanakkor arra az igény és szükséglet nyilvánvaló mindenki előtt. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk felhívni a pártszervezetek és nem utolsó sorban a szakszervezetek figyelmét arra, hogy ezekkel a kérdésekkel mely a dolgozók jelentős részét közvetlenül mint érdekvédelmi szerv alaposabban és mélyrehatóbban foglalkozzanak.
