Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1969-03-28
Amikor mi mérjük a nők bekapcsolódását a termelő munkába, a társadalmi tevékenységbe, abból kell kiinduhi, hogy más a nő helye, szerepe, mint a férfié. Objektiven is más. S nem egyszerűen fiziológiai természetű dolgok miatt, hanem lélektani okokból kifolyólag is, ami adódik biológiai dolgokból is. Éppen ezekből adódik, hogy olyan területen helyezkednek el, amik ugyan nem kizárólagosan női pályák, de inkább megfelelnek a nők alkatának. Amikor azt nézzük, hogy mennyien vannak vezető beosztásban, csak a számok arányában nem nézhetjük, hanem értékelve, az objektiv okokat is figyelembe véve igyekezzünk előre ahaladni, s ezzel az objektiv okok is csökkennek. Általában véve a nők bekapcsolódása elfogadható, pozitiv a számok tükrében, Írják a telefongyári elvtársak. A női vezetők aránya, csoportvezetőktől felfelé 28 %. Viszont, ha művezetőktől felfelé nézzük, egészen más arányt kapunk, mert pl. a 63 művezetőből 2 van, osztályvezető egys sincs, gyáregységvezető egy sincs, főosztályvezetők között egy női főosztályvezető van. Tehát ettől kezdve nem a 28 %-ot, hanem csak a 3,4 %-ot éri el! S nem hiszem el, hogy indokolt lenne ilyen nagy különbséget tenni. Éppen ezért véleményem szerint ez tudati probléma is. Azt javasolom, hogy az előterjesztés feladati részéhez, ahol azzal foglalkozik, hogy ösztönözze a gazdasági vezetést; - 4-es pont - s különböző dolgok vannak felsorolva, tegyünk be olyan kiegészítést is, hogy azokban az üzemekben, intézményekben, ahol magas a nődolgozók aránya, vizsgálják meg annak lehetőségeit, hogyan lehet a jelenlegi kedvezőtlen begonási arányt optimálisabbá tenni. Vizsgálják ezt meg. Mert én el tudom képzelni, hogy pl. a Telefongyárban is jónéhány osztály van, amelynek vezetése nem kiván külön műszaki felkészültséget. Tehát, ha a lehetőség megvan arra, hogy az arra alkalmas, tényleg rátermett női vezetők is a vezetésbe kerüljenek. Nem is úgy gondolám, hogy döntést hozzanak arra, hogy megváltoztassák az arányt, hanem napirenden kell tartani, a kádermunkában tudatosan törekedni kell arra, hogyá nőket is figyelembe vegyék a vezetői funkciók betöltésénél. Ami a mi számunkra is elgondolkoztató, a nők iskolai végzettségének az emelése. Hogy ne legyen alapkénéttségi probléma ilyen nagy arányban, ahogy itt jelentkezik. S ha ezt meg tudnánk oldani, ez elősegítené, hogy fejlődne a szakmunkás-képzés, mert már meg van alapozva. Erre is oda kell figyelni, s amikor majd a titkár elvtársakkal erről tárgyalunk,kérni fogjuk, hogy amikor az oktatási osztály ilyen igénnyel fordul hozzájuk, teremtsék meg a feltételt az ilyen hiányosság pótlására. Gondolkoztam azon a problémán, hogy bármelyik munkaköri csoportot nézzük, a bérekben lévő különbségek nagyon nagyok. Optimális különbség is lehet természetesen, de olyan is, hogy a férfi a családfenntartó, nála kell a borítékot duzzasztani, a nő kevesebbel is beéri, stb. A Világítástechnikában pl. a műszakiak bérénél 1000 Et-os differencia van. Nem ismerem a Világítástechnika adottságait, de ez az aránytalanság elgondolkoztató. Nem az egyenlőség igényét vetem fel, de úgy érzem, hogy ebben a különbségben nem a realitás tükröződik. Végül még két dologhoz kapcsolódnék: az agyik a vallássosság, vagy nem vallásosság kérdése, ill. problémája. Mi az anyagban nem úgy hoztuk, hogy vallásosabbak, mint a férfiak, hanem úgy hoztuk, hogy a nők egyrésze erősen vallásos, - ezt hozzáteszem.
